A gyűjtő

Mikor alakult ki a gyűjtési szenvedélyed?

A könyvimádat gyerekkorom óta tart. Azóta dédelgetett álmom, hogy egyszer legyen egy nagy könyvtáram, és amikor azt mondom, hogy nagy, akkor tényleg nagyra gondolok. A gyűjtési szenvedély egyidős ezzel, persze nem kell komoly dolgokra gondolni. Akkoriban autómániás voltam, így a kocsik képét gyűjtögettem matricás albumba, de volt egy kisebb kollekcióm régi pénzekből is. Középiskolában aztán elkezdett komolyan érdekelni a történelem. Nekiláttam beszerezni a jelentősebb szakkönyveket, és már a haditechnikai témájú kötetek felé is kacsintgattam. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem védelmi igazgatási szakán végeztem, az öt év alatt fertőződtem meg a katonai tematikájú kiadványok iránti rajongással. Miután lediplomáztam, azonnal ennél a cégnél helyezkedtem el, s így még közelebb kerültem a katonai sajtóhoz és a speciális kiadványokhoz. Elkezdtem célirányosan gyűjteni: a meghívóktól kezdve az okleveleken és a katonai sajtótermékeken át a Zrínyi Kiadó által megjelentetett könyvekig mindent.

Ezek szerint mindenevő vagy…

Szokták mondani, hogy a gyűjtőnél a kezdeti időszakban a mennyiség számít. Csak gyűjt, gyűjt, nem igazán szelektál. Nálam is így kezdődött, ráadásul egy ilyen szempontból szerencsésnek mondható időszakban. Itt a cégnél is voltak raktárkiürítések, de jártam katonai könyvtárakba, ahol fillérekért lehetett beszerezni a feleslegessé vált köteteket. Sok idősebb kolléga is meglepett néhány kiadvánnyal, ezek különösen fontosak számomra, hiszen mindig járt melléjük valamilyen érdekes történet is a megjelentetés körülményeiről vagy előzményeiről. Egy idő után azonban rájöttem, hogy a gyűjtést muszáj szűkíteni. Hely, idő és forrás hiányában nem lehet mindent egyszerre gyűjteni a témában, Ezért úgy döntöttem, hogy kifejezetten csak azokra a kiadványokra koncentrálok, amelyek a mostani cég tevékenységéhez, vagy a jogelődökéhez köthetők. Olyanokra, amelyeket az itteni kreatív alkotás, az összeállítás pillanatától a nyomdába kerülésig a HM Zrínyi Nonprofit Kft. vagy elődei neve fémjelez. Magyar Honvéd, Honvéd Altiszti Folyóirat, Honvédségi Szemle, az összes periodika, ami itt készül vagy készült, és természetesen a Zrínyi Kiadó kötetei.

Mennyire tudtál visszamenni az időben, mi a legkorábban kiadott gyűjtésed?

A Zrínyi Kiadó köteteinél az alapításig, 1951-ig. Persze előtte is működött katonai kiadó, de én kifejezetten az 1945 utáni időszakot céloztam meg. A második világháború befejezése mérföldkő volt nemcsak a történelemben, de a honvédség és a katonai sajtó életében is. Az azt megelőző időszakra egyébként külön gyűjtőkör specializálódott, s anyagait elég nehéz beszerezni, hiszen évtizedeken keresztül tiltólistán voltak, így elég kevés maradt fenn belőlük. Éppen ezért költséges hobbi is. A Magyar Honvéd esetében 1948-ból származik az első példányom, akkor jelent meg a jogelőd, a Néphadsereg bemutatkozó száma, majd 1956-ban keresztelték át rövid időre Magyar Honvédra, ami aztán 1990-ben jelenhetett meg ismét ezen a néven. A katonai filmgyártás területéről – hiszen a társaságunkhoz tartozik ez a tevékenység is – szintén vannak megmentett „kincsek" a birtokomban, például 35 milliméteres filmszalagok, az 1990-es évek végétől pedig a ma már kuriózumnak számító VHS-kazetták. A legbővebb anyag azonban a Zrínyi Kiadó tevékenységéhez köthető.

Azt mindig az adott korszak ideológiája vagy annak hiánya szabta meg. Rengeteg belső terjesztésű, csak a honvédségnek szánt felkészítő, tájékoztató anyagom van a rendszerváltás előtti időszakból, amelyek jellemzően propaganda céllal készültek. Remek kordokumentumoknak tekinthetjük ezeket. De akadnak történelmi témájú kiadványok is, akár a szabadságharcról vagy Pákozdról, amelyek az akkori honvédségi állomány látókörének szélesítését voltak hivatva szolgálni. Ezekre sokkal nehezebb rábukkanni, mint a külső terjesztésre szánt kiadványokra, bár ott is akadnak olyanok, amelyek annyira alacsony példányszámban jelentek meg, hogy vadászni kell rájuk. Érdekesség, hogy bizonyos korszakokban az 50–60 ezres példányszámok teljesen megszokottak voltak, így az sem meglepő, hogy például egy 2000 példányban kiadott kötetre mondjuk az 1960-as évekből ennyire nehéz rábukkanni.

Milyen a gyűjtemény összetétele az újságok, magazinok esetében?

Az 1948-as első Néphadsereget már említettem. Az 1950-es évekből vannak Honvéd folyóirataim; ez a mai Honvédségi Szemle egyik lapelődje volt. Természetesen birtokomban van a Magyar Honvéd 1990-es első száma, de ennél sokkal értékesebb annak próbaszáma, ami szintén a gyűjtemény része. A legtöbb példány a mához közelebb eső időszakból származik, s ahogy távolodunk időben, egyre töredékesebb a lista. Az 1956-ban kiadott Magyar Honvéd tizenegy példányszámából kilenc szintén a gyűjtemény darabja. A legelső és a november 2-án megjelent lap hiányzik, most ezt keresem. Óriási, 50 ezres példányszámban jelent meg annak idején, mégis nehéz hozzájutni.

Az ára miatt?

Nem, az ára egész barátinak mondható, jellemzően 1000 forint körüli összegekről beszélünk. Az egyik Honvédra most lehet licitálni, 5000 forint környékén áll az összeg; no, ezt egy kicsit már túlzásnak érzem.

Honnan lehetett megszerezni az 1948-as Néphadsereg első számát? Hogyan gyarapszik a gyűjtemény?

Barátoktól, ismerősöktől kaptam sok mindent, de rendszeresen részt veszek különböző börzéken, ahol csere alapon vagy pénzért be lehet szerezni igazi ínyencségeket is. A gyűjtésem első időszakában elsősorban szanálásra váró anyagokat szereztem be, könyvtár-átszervezéseknél, irodapakolásnál, de ha kellett, kicsit szemtelen is voltam. Egy alkalommal egy megbeszélésen vettem részt, amikor megpillantottam az irodában egy könyvet, amire régóta fájt a fogam. A tanácskozás után egyszerűen megkérdeztem a házigazdát, szüksége van-e a kötetre, mert ha nincs, szívesen magammal vinném. Úgy is lett. Próbálok mindenfelé nyitott szemmel járni, rengeteg anyagot így szereztem be teljesen ingyen. Sokáig idegenkedtem az online aukciós felületektől, de mára elfogadtam, hogy a színtér a fizikai valóságból áttevődött a virtuális térbe, így most már azokat is figyelemmel kísérem. A múltkor éppen egy ilyen aukción szereztem be egy 1956-os, repülő-orvostannal foglalkozó kiadványt. Ennek a kötetnek külön érdekessége, hogy 1956. október elsején zárták le a kéziratot. Akkoriban a Vörös Csillag Nyomdában készültek a kiadványok, viszont az impresszumban már Október 23-a Nyomda néven került be, s ugyanez a nyomda 1957. január elsejétől már Zrínyi Nyomda néven működött. Egy darabka történelem tárul fel az impresszumban, amely csak növeli a kötet értékét.

Van olyan kiadvány, amelyre nagyon fáj a fogad, vadászol rá, de nem tudod beszerezni?

Persze. Komikus, de egyáltalán nem régi anyagról van szó, ráadásul ez is saját kiadványunk. Hermann Róbert Az 1848–49-es szabadságharc nagy csatái című, 2004-ben megjelent kötetéről van szó. Folyamatosan keresem, hol bukkan fel, de egyelőre nem sikerült belebotlanom. Hermann Róbert egy kiemelt szakterület kiemelkedő kutatója, kötete rendkívül hasznos és használható szakanyag, nem csoda, hogy elkapkodták a könyvét. Aki pedig beszerezte, nem akar tőle megválni. Célzottan egyébként ritkán keresek, inkább nézelődöm, figyelek. Ha bemegyek egy antikváriumba, nagy valószínűséggel látok majd olyasmit, amit meg fogok venni.

Mire vagy a legbüszkébb a magángyűjteményedből?

Számítottam erre a kérdésre, és törtem is a fejem a válaszon. Az egész gyűjteményre büszke vagyok, de ha ki kellene emelnem néhány kiadványt, akkor az ’56-os Magyar Honvédokat említeném, valamint a mini könyveket. Kevesen tudják, de a katonai könyvkiadó is beszállt az 1970-es, 1980-as évek őrületébe, amikor kis, pár centiméteres, miniatürizált köteteket adtak ki. Ez nyomdai szempontból is értéket képvisel, hiszen vagy eleve ilyen méretben szerkesztették és nyomták, vagy egy hagyományos, normál kiadású könyvet kicsinyítettek le. Mindkét esetben óriási munkáról van szó. Ami a szívemhez legközelebb áll, az a magyar űrrepülés történetéről szóló mini kiadvány. Védőborítóval és díszdobozzal jelent meg, de ennél is jobban növeli az értékét, hogy a könyv elején megtalálható az 1978–80-as űrprogram két magyar űrhajósának, Farkas Bertalannak és Magyari Bélának a korabeli dedikálása. Büszke vagyok a számozott kiadványaimra is. Annak idején szokás volt, hogy mondjuk egy hatezer példányban megjelent kötet első pár száz példányát sorszámmal látták el. Van olyan kötetem is, ami a 0001-es számot viseli, ami elég szépen növeli a könyv eszmei értékét.

Hány darabból áll most a gyűjtemény?

Több ezerből, de egyelőre csak pár száz kiadványt tudtam katalogizálni, a többi dobozolva van. A gyűjteménybe a brosúrától a díszalbumig nagyon sok minden beletartozik, többek között a már említett VHS-kazetták, 35 milliméteres filmtekercsek, korabeli grafikai eszközök, tusok, régi vonalzók, amelyekkel a plakátokat, tablókat, meghívókat tervezték és kivitelezték egykor. Mostanában már a minőségi gyűjtés híve vagyok a mennyiségi helyett.

Hol tárolod a kiadványokat?

Szerencsés helyzetben vagyok, a Zrínyi Nonprofit Kft. telephelyén van egy fűtött, száraz raktárrész, de ott is véges a hely. Mostanában értem el arra a pontra, hogy szűkíteni kell a gyűjteményt, és a jó állapotban lévő, valóban értéket képviselő példányokat meghagyni.

Teljessé tenni természetesen soha nem sikerülhet, de törekszem rá. Ha összegyűlnek még a fontos, hiányzó anyagok, és sikerül katalogizálnom a gyűjteményt, szeretném, ha valahol létrejöhetne egy állandó kiállítás a magyar katonai sajtó 1945 utáni történetéből. Kisebb tárlatok már voltak, de nagyobb, szélesebb spektrumot bemutató kiállítás még nincs. Nagyon szeretném, ha egyszer ez megvalósulna. Addig még sokat kell dolgoznom, de van motivációm. Idősebb barátaim, kollégáim szokták mondogatni: te még fiatal vagy, lesz időd mindent összeszedni. A próféta szóljon belőlük…

Fotó: Rácz Tünde

Forrás: Magyar Honvéd 2016. december