A háborúk igáslovai

Ha a katonalovakról kezdünk beszélni, akkor – legalábbis Magyarországon – mindenkinek először a huszárok lovai, a „legmagyarabb fegyvernem" hátasai jutnak eszébe. Esetleg gondolunk még a tüzérek bonyolult szerszámzatú fogataira, vagy a tiszteket kiszolgáló hátasokra is. Ugyanakkor a lovak többsége – még a második világháború idején is – nem ezeket a „nemes", „hősies" feladatokat látta el, hanem trén-lovakként egyszerűen ők voltak a haderő mozgékonyságának elsődleges garantálói.

Hogy milyenek voltak ezek a trén-lovak, azt talán Gyula diák, vagyis vitéz Somogyvári Gyula százados, a két világháború veteránja ragadta meg legjobban „És Mihály harcolt" című regényében: „Elnézem ezeket a magyar földön sorozott szegény lovakat, magyar szekereket. Velünk együtt nyűtte őket a háború. A hidegvérű, nagycsontú lovak s a régi nagykerekű hadijárművek mind megbuktak, csődöt mondottak a háború anyag- és életőrlő sodrában. Csak ezek: az inas, vékonylábú, gödrös-horpaszú lovak és könnyű, zörgő, lőcsös-szekerek állják csodamódra ezt az iszonyatos erőfeszítést, nyúzó, koptató hajszát. Ezek fölhágtak a Dinári-Alpokra, a Kárpátok gerinceire, végigcammogták Galícia sarát, ezek kocogtak hűségesen Volhinia homokjában s erdeiben, s kapaszkodtak a Dolomitok sziklaútjain. Minden kidől, összeroskad, szétmállik, de ezek helytállnak. A mi lovunk, a mi szekereink maradtak végezetül az egyetlen használható jószág és szállítókészség. Ez se véletlen. Jószágnak, szekérnek egy volt a sorsa a nép sorsával. Igénytelenek, könnyűjárásúak, egyszerűek, szívósak voltak."

És valóban, ahogy a hagyományőrző csapat parancsnoka, Babák László ezredes beszédében kiemelte: a háborúban tényleg bebizonyosodott, hogy amikor már semmiféle szállítóeszköz nem képes megbirkózni a harctér jelentette kihívásokkal, a besorozott igásló, valamint az országos jármű – vagyis a parasztszekér – még mindig képes mozgatni azt, amire a hadsereg működéséhez szükség van.

A katonai hagyományőrzők képviselője után Czita János alpolgármester szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva a ló és a lovas katona történelemformáló erejét, amely különösen hangsúlyos a magyar történelemben, hiszen haderőink legütőképesebb alakulatait lényegében a honfoglalás óta a lovas alakulatok jelentették. Mint mondta: kis túlzással állítható, hogy a katonalovaknak köszönhetően maradt fenn a mai napig a magyar nemzet a Kárpát-medencében.

A megemlékezés koszorúzással, majd a komáromi erőd látogatásával zárult.

Fotó: Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár