A katonai humánerőforrás-gazdálkodás aktuális kérdéseiről

Az előadás során a Honvéd Vezérkar főnök nem csupán a stratégiai humánerőforrás-gazdálkodás elméleti kérdéseire és kiemelt vizsgálati köreire hívta fel a figyelmet, hanem számos külföldi és hazai gyakorlati példa bemutatásán keresztül illusztrálta azt is, miért nélkülözhetetlen annak definiálása, hogy melyek a védelmi szektor − s azon belül különösen a Magyar Honvédség − alaprendeltetésével és járulékos feladataival összefüggő szervezeti célok; valamint az azok eléréséhez szükséges összetételű személyi állomány toborzására, kiválasztására és rendszerbe illesztésére vonatkozó célok, szervezeti munkaerőigények, szelekciós kritériumok; illetve a hatékony alkalmazásuk biztosítását elősegíteni hivatott körülmények, feltételrendszerek.

A biztonság- és védelempolitikai mesterképzésben részt vevő hallgatók − akik között volt egykori honvédtiszt, rendvédelmi, közigazgatási és kommunikációs szakterületen dolgozó, valamint korábban biztonság- és védelempolitikai alapszakon végzett, jelenleg a közszolgálatban, illetve for-profit és non-profit szervezeteknél dolgozó szakember egyaránt − érdeklődéssel hallgatták az előadót, aki külön is kitért a szervezeti stratégia és a humánerőforrás-gazdálkodás, a stratégia és struktúra, a változásmenedzselés, továbbá a szervezeti kultúraváltás kapcsolatrendszerének bemutatására.

A hallgatóság leírást kapott a katonai humánerőforrás-gazdálkodás sajátosságainak változásairól. Szó esett a civil és a személyzeti/emberi erőforrás-menedzsment külső és belső környezete rendszerszerű, összehasonlító elemzésének kiemelt vizsgálati dimenzióiról és arról is, hogy miként jellemezhető a munkakörelemzés és -értékelés szempontrendszere a katonai szervezet egyes alrendszereiben.

Benkő Tibor külön kitért a munkakör-specifikáció és munkakörelemzés módszertanának sajátosságaira, valamint arra is, hogy mik a munkakörtervezés sajátosságai a mai Magyar Honvédségben. Rámutatott, hogy milyen típusú kapcsolat létrejötte lehetséges és szükségszerű a szervezet általános stratégiája és azon belül az emberi erőforrásokra koncentráló, úgynevezett „humánstratégia" között. Továbbá arról is beszélt, hogy milyen típusú dilemmák, illetve kihívások jelentkezhetnek a stratégiai célok megvalósítása, a stratégiai és strukturális változások menedzselése, a szervezeti kultúraváltás és a megfelelő személyi feltételrendszert biztosítani hivatott gyakorlati humánerőforrás-gazdálkodás során.

A Honvéd Vezérkar főnök a katonai humánéletciklus-menedzsment nemzetközi és hazai példatárából merítve számos példával mutatta be a szükséges emberi erőforrások tervezésével, fejlesztésével, a karriertervezéssel, az életpálya-menedzseléssel, a hivatásos és szerződéses katonai pályamodellek kialakításával és alkalmazásával, valamint a szervezeti mobilitással összefüggő kitüntetett területeket és aktuális dilemmákat a mai Magyar Honvédségben.

A hallgatók az előadást követően számos kérdést tettek fel. Benkő vezérezredes válaszaiban külön kitért azokra a dilemmákra és kihívásokra, amelyek a teljesítményértékelés és ösztönzésmenedzsment honvédségi céljaival, kritériumaival, szintjeivel, technikáival és potenciális hibaforrásaival függenek össze.