A múlt megismerését és a kegyeletet nem szabad elmulasztani

A hagyományhoz híven kegyeleti szentmisével kezdődött a megemlékezés. A megboldogultak mártíromságát, a fiaikat sirató anyák és a férjeik elvesztését fájlaló özvegyek fájdalmát, az egész falu hetvenegy évvel ezelőtti gyászát fölidéző Zélity Mihály plébános egyebek közt emlékeztetett rá, hogy a megmagyarázhatatlan, érthetetlen történések mellett a fájdalmat növelte a tény, hogy még csak el sem mertek menni a családtagok szeretteik holttestéért a vérengzés helyszínére, az isterbáci pusztára. Csak jóval később, hónapok elteltével temethették el a halottakat. 

Az isterbáci áldozatok emlékkeresztjénél dr. Máté Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese mondott beszédet. „Nagyon nehéz helyzetben van az, aki a magyar tragédia délvidéki fejezetével kapcsolatban bármit is kíván mondani. A második világháború utolsó másfél éve egyértelműen a magyar tragédia időszaka volt. Az egész nemzet számára tragikus eseménysorozat vette kezdetét a német megszállással, majd folytatódott a szovjet megszállással, illetve a trianoni országhatárokon túl az újra berendezkedő államok magyarellenes kampányaival" – fogalmazott.

1944 őszén a visszavonuló magyar hadsereg 37, Kiskőszeg felé tartó honvédje Bezdánban rekedt, s ott is lelte halálát. Még csak a hadifoglyokat megillető bánásmódban sem reménykedhettek. Életüket, mint oly sokakét, brutális módon oltották ki. A temető végében hantolták el őket, s most, sok évi törekvés nyomán emlékmű került jeltelen sírjuk fölé.

A megemlékezésen részt vett Kun Szabó István vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. „Az emlékek súlya lehet olyan dermesztő és olyan fájdalmas, hogy egy közösségnek meg kell érnie rá, hogy emelkedetten át tudja élni azokat, hogy az elviselhetetlent elfogadjuk és, sajnos, múltunk összetevőjeként gondoljunk rá. A jelenben választhatnánk a feledés útját, kényelmesebb és járhatóbb lenne, csak éppen becstelenebb, és ami ugyanennyire fontos: sokkal károsabb magunkra nézve. A múlt megismerését és ezzel együtt a kegyelet idejét nem szabad elmulasztani" – mondta.

Az emlékmű létrejöttéhez hazai és anyaországi intézmények, egyesületek, vállalkozók és magánszemélyek egyaránt hozzájárultak, különösképp a Bezdánban és a Magyarországon élő Hordósi kőfaragó-család, a Honvédelmi Minisztérium, a budapesti Keskenyúton Alapítvány és a Szent György Lovagrend.

A rendezvény végén az isterbáciak emlékkeresztjénél és az ismeretlen honvédek emlékművénél számos koszorút helyeztek el.

Fotó: F. Cirkl Zsuzsa