A nemzet tragédiája – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az első világháborúban győztes hatalmak képviselőinek részvételével 1919 januárjában vette kezdetét egy „előzetes békekonferencia", melynek területi albizottságai február–márciusban már meg is állapították a leendő magyar határokat. Az erre vonatkozó előterjesztéseket a konferencia vezető szervei (a kormányfőkből, elnökökből álló Főtanács vagy Legfelsőbb Tanács, továbbá a külügyminisztereket is magában foglaló Tízek Tanácsa) május–júniusban érdemi változtatás nélkül jóváhagyták. Az egyetlen kivételt az osztrák–magyar határszakasz jelentette, amiről 1919. július 10–11-én döntöttek.

Letaglózó feltételek

Az Apponyi Albert vezette magyar delegáció 1920. január 6-án érkezett meg Párizsba, a békekonferencia helyszínére, s január 15-én kapta meg a szerződés tervezetét. A dokumentum 14 részből állt, melyek közül az első egy új nemzetközi szervezet, a Nemzetek Szövetsége (közismertebb nevén Népszövetség) alapokmányát tartalmazta, míg a második rögzítette az új határokat: eszerint Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométerre olvadt az 1918 előtti 282 ezer négyzetkilométerről (Horvátország nélkül), lakóinak száma pedig 7,6 millió lett, szemben a korábbi 18,2 millióval. Mivel az új határok a győztes nagyhatalmak méltányosabb elképzelései és a szövetséges, illetve szövetségesként kezelt utódállamok (Románia, Csehszlovákia, Szerb–Horvát–Szlovén Királyság) túlzó követelései közötti kompromisszumok eredményeként alakultak ki, a vezéreszmeként meghirdetett nemzetiségi elvet számos esetben alárendelték a stratégiai, gazdasági és egyéb szempontoknak.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 12-én megjelenő számában!