A reformáció emlékéve

Szöveg: Dr. Kulpinszky Eleonóra | 2017. március 31. 7:07

Amióta harcok vannak, katonák is vannak és ezzel egyidejűleg jelent meg a – mai kifejezéssel – tábori lelkészi szolgálat iránti igény. A napjaink modern hadseregeiben szolgáló tábori lelkész küldetéséről Jákob János dandártábornokot, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns püspökét kérdeztük, a téma aktualitását pedig a reformáció jubileumi emlékéve adja.

Az emlékév 1517. október 31-ére fókuszál, amikor Wittenberg lelkésze, Luther Márton kitűzte 95 pontból álló téziseit a helyi vártemplom kapujára, szimbolikusan útjára indítva ezzel a reformációt.

Miért különösen fontos az idei esztendő a keresztyén világ számára?

Figyelmünk a reformáció 500 éves történelmére irányul, melyet világszerte hálaadó istentiszteletekkel, kulturális programokkal, koncertekkel ünneplünk. A magyarországi evangélikus és református, sőt valamennyi protestáns egyház csatlakozott a Reformáció Emlékévének méltó megünnepléséhez. Szeretnénk minél többet megmutatni a reformációhoz kötődő értékekből. A Kárpát-medence különösen gazdag ezekben a kincsekben, hiszen alapjában véve meghatározták a magyar történelmet, nemzetünk életének fejlődését. Gondoljunk az oktatásra, az anyanyelv használatára, a magyarra fordított teljes Szentírásra, amely emberöltőkön keresztül egyedüli könyvként volt jelen az otthonokban. A török dúlta Magyarország kifosztott, felégetett falvaiból elmenekült lakosság számára a lelki feltámadást, a reményt, a megmaradást hozta a magyar nyelvű igehirdetésből nyert hit. Tudjuk, egész nemzetünket gazdagítja ez az örökség.

Mi vezérelte Luther Mártont a 95 tétel megírására? Volt-e a reformáció eszmeiségének előzménye?

A 14–15. századi Európában a reneszánsz és a humanizmus szellemi áramlatai új felfogást és gondolkodási módot hoztak, melynek nyomán teljes átalakulás ment végbe nemcsak a vallási, hanem a társadalmi életben is. A kontinens bizonyos régióiban megjelenő városi polgárság érdeklődéssel fordult a tudományok felé. Életformájukból fakadó világiasabb, kritikusabb gondolkodásuk természetszerűleg szembe került az egyház hagyományos, feudális rendszerével. Már a 14. században egyre többen hallatták kritizáló szavukat, közülük a két legismertebb egyház-kritikus John Wycliffe angol és Husz János cseh vándorprédikátor. Megkérdőjelezték a szentségek rendszerét, vitatták az egyház hatalmát, az elvilágiasodott papság gazdagságát. A reformáció előkészítésének folyamatában jelentős szerepet játszott még két dolog: a sötétnek jellemzett középkorban az egyházi élet hanyatlása, valamint Kempis Tamás szerzetes munkássága. Jelszava: „Vissza a forráshoz!"; a Szentírás középpontba helyezését és a személyes, élő hit fontosságát hangsúlyozta. Tanítása rendkívüli hatással volt Lutherre, aki megértette, egyedül a hit által van üdvössége az embernek. Nincs többé szükség a test sanyargatására, sem közvetítő papságra, sem a bűnbocsátó cédulákra. A forradalmi jelentősége ennek a gondolatnak, hogy az üdvösség kegyelmi ajándék és nem egy adok-kapok rendszeren belüli játékszabály betartásán múlik, hanem az Istennel való kapcsolat révén. Az igazi áttörést a Pál apostol Római levelében olvasottak jelentették a reformátor életében: „az igaz ember pedig hitből él…" (Róm 1:17). Megvilágosodott, letisztult gondolatait próbálta megosztani környezetével, így azokat pontokba szedte és – a történet szerint – kiszögelte a vártemplom kapujára. A 95 tétel központi gondolata a bűnbocsátó cédulák pénzért való árusítása ellen szólt, másrészt viszont kétségbeejtőnek találta, hogy az egyházi előírásokat előrébb helyezték, mint az Isten akaratának való engedelmeskedést. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy sem Luther, sem Kálvin, Zwingli, Bullinger vagy a többi reformátor nem akart új vallást alapítani. Fő céljuk volt újraéleszteni az egyetemes keresztyénséget és visszavezetni az embereket a Krisztus-követő keresztyéni élethez, a hit kegyelmi életéhez, amely egyedül Isten Igéjének, akaratának engedelmeskedik.

Országszerte számos programmal emlékeznek a reformáció „születésnapjára". A katonák számára mivel készül a Protestáns Lelkészi Szolgálat?

Folyamatosan érkeznek megkeresések, felkérések katonai szervezetektől, nyugdíjaskluboktól és intézményektől a reformációval kapcsolatos előadásokra, mi pedig igyekszünk a meghívásoknak eleget tenni. Másodsoron – e jubileum apropóján – mi is felkerekedünk és egy katonai zarándoklat keretén belül végigjárjuk Luther életútját, meglátogatjuk a leghíresebb városokat (Eisleben, Erfurt, Wartburg és Wittenberg), ahol megfordult és alkotott; egyben e városok a protestantizmus megszületésének tanúi voltak. Októberben pedig – a Reformáció Napjához közeledve – hálaadó katona-istentiszteletet tartunk a Ludovika Kápolnában. Továbbá szándékunkban áll katonák számára egy rövid ismeretterjesztő anyag összeállítása, kiadása. A Gedeon Társaság 25 000 tereptarka kötéssel nyomott Újszövetséggel ajándékozta meg püspökségünket az emlékév alkalmából, amit már el is kezdtünk kiosztani a katonák között.

A harchoz, fizikai kihívások leküzdéséhez szokott katonák igénylik-e a lelki támogatást? Mikor merül fel leginkább az igény a lelkészek részvételére a katonák életében? Mit tud tenni a tábori lelkész a katonákért?

Az ember túl azon, hogy a teremtésben a legnagyobb kockázatot jelentő tényező, mindmáig lelkileg a legbonyolultabb teremtmény. Ez alól – bármilyen tudással, tehetséggel, adottsággal rendelkezünk korra, nemre, vallási elkötelezettségre való tekintet nélkül, a társadalomban elfoglalt helyünktől függetlenül – senki sem kivétel, a legjobban felkészített katona sem. A mindennapjaink békében és háborúban egyaránt produkálnak olyan élethelyzeteket, amelyekből nehéz segítség nélkül jó irányba elindulni. Ilyenkor elárasztja a gondolatainkat, a szívünket a létezésnek egy különös érzése, ami semmi máshoz nem fogható. Ezen élethelyzetek kezeléséhez felkínáljuk közösségünket, szervezett istentiszteleteinket, (minden hónap első vasárnapján nyilvánosan látogatható katona-istentiszteletet tartunk a Ludovika Kápolnában), ünnepi alkalmainkat, csoportos és egyéni lelki gondozói beszélgetések lehetőségét, továbbá imádságban hordozzuk a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség valamennyi alkalmazottját, tagját. Imádságaink, hisszük, Isten elé kerülnek! Kicsinységünk ellenére, láthatóan vagy láthatatlanul a háttérben, a helyőrségekben, a határ menti szolgálatokban, a missziókban, megoldhatatlannak tűnő problémák, stabilitását veszítő kapcsolatok, fájdalmak és betegségek között, a gyász terhét hordozók mellé állva vagy az örvendezők között segítjük a honvédelem ügyét szolgálókat. Jézusnak, elhívónknak a tanúi igyekeztünk lenni, akinél, hisszük, minden lehetséges. Mert a katonákra is érvényes minden körülmény között Pál útmutatása: „ne dobjátok el bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van!" (Zsid 10:35). Kijelenthetjük, ma tisztában vannak a katonák azzal, mit várhatnak el, miben kaphatnak segítséget a tábori lelkésztől. Tudják, szolgálatunk nem helyhez, hanem lélekhez kötött. Akkor is így van ez, ha munkánk sokrétűsége gyakran túlmutat a hitélet dolgain.

A tábori lelkész egyszerre pap és katona. Hogyan fér meg egymás mellett ez a két hivatás? Vannak a szolgálatnak kihívásai?

Mindkét hivatás teljes értékű, önállóan megáll a maga lábán. A tábori lelkész valójában az a lelkész, aki a szolgálatát katonák között végzi. A klasszikus lelkészi szolgálattól üzenetében nem különbözik, csupán az üzenet közlésének módjában van változás. Mivel a katonai hivatás egy semmi máshoz nem hasonlítható, sajátos körülmények közt zajló veszélyes feladat, így ahhoz, hogy a katonák között lehessen a lelkész, alapvető katonai ismeretekkel kell rendelkeznie. Mi több, sorsközösséget kell vállaljon a katonákkal. Kihívásnak azt tartom, hogy bele kell illeszkedjen a szolgálata az adott körülmények, elvárások, lehetőségek korlátai közé. A mögöttünk álló időszak azt mutatja, ugyan ez gyakran nagy rugalmasságot kíván mindkét féltől, de működik.

Mi a reformáció üzenete a 21. században?

A reformáció örökségét valló és vállaló egyházak kezdettől fogva feladatuknak tekintik, hogy a keresztyénség a hit által, a biblikus alapokhoz ragaszkodva szolgálja az egyház megújulását. A keresztyén hit soha nem normák, szabályok rendszere és nem is világnézet vagy tan, mint ahogyan némelyek ma is próbálják kezelni. A keresztyén hit az ember és Jézus Krisztus között létrejött bizalmi kapcsolat. Megérti az ember Isten szeretetét, mellyel Egyszülött Fiát feláldozta érte, és válaszul élete felajánlásával viszonozza azt. Így a reformáció sohasem veszítheti el értelmét, időszerűségét, ahogyan a régi reformátori elv is mondja: „ecclesia semper reformata" – az egyház mindig reformálásra szorul.