A robbanótest nem játék!
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2014. november 20. 9:21A lőtér pedig nem játszótér. Egy bizonyos korban jó heccnek tűnik belógni tiltott helyekre. Körbenézni, mit is védenek annyira. Esetleg elhozni onnan ezt-azt, és később titokban szétszedni, kísérletezni vele… Csak éppen az ilyen kalandozásnak olykor visszafordíthatatlan következményei is lehetnek.
Nem lehet elégszer leírni, elmondani: az ilyen tárgyakat egész egyszerűen tilos piszkálni, mert nem szilveszteri petárdáról beszélünk. Oké, a fiatalabb korosztály sokszor legyőzhetetlennek hiszi magát. „Ide nekem az oroszlánt is!" szemlélettel élnek, és nem riasztja el őket semmi.
Pedig például a Várpalota mellett 251 négyzetkilométeren elterülő Központi Lő- és Gyakorlótér környékén élők − az MH Bakony Harckiképző Központ (MH BHK) és a Honvédség és Társadalom Baráti Kör helyi szervezete jóvoltából − rendszeresen hallanak-olvasnak a lőtéren rájuk leselkedő veszélyforrásokról.
Azt is aláírom, hogy talán nem eléggé figyelemfelkeltő, ha valaki pálcával mutogat egy kivetítőn mindenféle kisebb-nagyobb robbanószerkezetekre. Sőt, talán az sem, ha hatástalanított állapotban közelről is megnézhetjük őket. Ez a kis vacak biztos nem robbanhat akkorát, ugye? Mit kell itt a sok hűhó semmiért? Miért kell összefogniuk katonáknak, rendőröknek, civil szervezeteknek és önkormányzati dolgozóknak, s közel százötven általános iskolásnak forgószínpadszerű oktatási helyeken a fejükbe verni: a robbanótest nem játék? (Rendőr kollégáktól elnézést kérünk, hogy cikkünkben most hallgatunk a mértéktelen alkohol- és/vagy drogfogyasztás veszélyeiről, amelyekről ugyancsak szó esett.)
Hát azért, mert a kis rozsdás hengerek igenis életveszélyesek.
Munkánkból adódóan gyakran tudósítunk honvédségi tűzszerészek tevékenységéről. Egy alkalommal megkérdeztem egyiküket: mi történne, ha a lakótelep kellős közepén megtalált, látszatra közepesebb darab robbanótest felrobbanna? A tűzszerész körülnézett, és néhány tízemeletes háztömbre mutatott. Ha esetleg nem is dőlnének össze, mondta, totálkárosra robbantaná őket a gránát. A repeszek pedig több száz méteres sugarú körben okozhatnak halálos sérüléseket.
Na, most ezt a bekezdést olvassa el mindenki legalább háromszor, nyomtassa ki, posztolja, ahová akarja. De legfőképp: gondolja át, és jusson eszébe, amikor legközelebb véletlenül robbanótestnek látszó tárgyat fedez fel. És képzelje el, mi történne, ha a közvetlen közelében robbanna fel… Csak nem vagyunk keményebbek egy tízemeletes háznál?!
A probléma különben az – mutatott rá Vokla János alezredes, az MH BHK parancsnoka −, hogy egy ekkora lőteret nyilván fizikai képtelenség légmentesen körbekeríteni és éjjel-nappal őrizni. Egyéb óvintézkedések mellett a legfőbb védekezés tehát a tájékoztatás, a felvilágosítás és a megelőzés. Ez pedig, hangsúlyozza, csakis különféle szervezetek összefogásával valósítható (és valósul is) meg.
A játékos formában megtartott oktatóprogramon részt vevő diákok mindegyike tombolaszelvényt kapott. Mikor mindenki megtanulta, hogy mit (és mit nem) kell tennie, ha esetleg robbanótestet talál, a szervezők különböző ajándékokat sorsoltak ki a fiatalok között.
De a legnagyobb ajándék, amit mindenki megnyert, maga az a tudás, hogy a lőtér nem játszótér, a robbanótest pedig nem játék.
Fotók: a szerző felvételei
