A sárkányfogak földjén – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az építtetők a Nyugati fal néven emlegették a francia–német határra tervezett erődrendszert. Az európai történelmet ismerve nem nehéz kitalálni, hogy a két rivális miért igyekezett felkészülni egy esetleges támadásra. A grandiózus Maginot-vonal helyett itt mindössze 630 kilométer hosszan készültek a rendszert alkotó, különböző célok leküzdésére használható és ennek függvényében más-más méretű elemek.

A holland határtól Svájcig kívánták megvédeni a német földet a támadó harckocsiktól és a gyalogságtól. 1936-ban kezdtek hozzá a kisebb méretű védművek alapozásához; először a lőrésekkel ellátott géppuskás páncélkupolák készültek el, az akkoriban épült bunkerek falvastagsága csupán 50 centiméter volt. A nagyobb erődöket már 3,5 méteres vasbeton szerkezet védte, fegyverzetüket pedig a kor kihívásainak megfelelő 37 és 45 milliméter űrméretű páncéltörő löveg alkotta, míg a gyalogság ellen aknavetőket vethetett be a védművek állománya. Mindössze 32 ilyen komplexumot terveztek, egy erődben 80 katona elhelyezésére volt lehetőség, spártai módon.

A munka 1939 elején gyorsult fel, ekkor tekintette meg Adolf Hitler is az építkezést. A „lépésváltás" jogos volt: a Führer aggódott, hogy Csehszlovákia fegyveres erőinek mozgósítását esetleg követi szövetségesük, Franciaország hasonló lépése. Az építkezéseket a Todt-szervezet szakképzett brigádjaira bízták, és mivel volt, hogy 500 000 ember dolgozott egy időben a különböző méretű bunkereken, a tempó a hátországtól is soha nem látott teljesítményeket követelt az ütem tartása érdekében. Egy év alatt nyolcmillió tonna cementből kevert betont és 1,2 millió tonna acélt „nyeltek el" a többméteres vastagságú falak. Németországban szinte mindenki megérezte a vállalkozás nagyságát: az építőmunkások többsége a Nyugati fal védművein dolgozott, szinte teljesen leálltak a magán- és az állami építkezések. A munkában részt vevőket nemcsak a kiemelt bérezéssel honorálták, de elismerésképpen kitüntetést is alapítottak számukra.

A hátország egyre égetőbb problémái mellett a határszéli földek birtokosai is kénytelenek voltak máshol megélhetést keresni: több mint 5000 gazdaságot számoltak fel, mivel a területekre szükség volt a különböző akadályok kialakításához.

További részletek a Magyar Honvéd magazin május 17-én megjelent számában!