A szabadság létszükséglet
Szöveg: Révész Béla | 2016. november 9. 7:14„Az ünnep vagy a megemlékezés mindig szimbóluma valaminek, s mint ilyen, egy emberi közösség identitásának egyszerre kifejezője és alakítója” – mondta Szabó László dandártábornok azon az emléktábla-avatáson, amelyet november 8-án, kedden tartottak Aszódon, az 1956-os szovjet támadásokban elhunyt magyar katonák emlékére.
Kegyeleti megemlékezést tartottak és emléktáblát avattak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 60. évfordulója alkalmából, a szovjet intervenció során meghalt katonákra emlékezve Aszódon.
A Szabadság téren az első és a második világháborús emlékhely mellett elhelyezett emléktábla előtt Sztán István polgármester köszöntőjét követően Szabó László dandártábornok, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Honvéd Vezérkar Főnök Tanácsadó Csoport vezető tanácsadója mondott emlékező beszédet.
„A magyar ünnepekben mindig ott rejlik a szabadság. A szabadság pedig létszükséglet. 1956-ban is ezt akartuk. A magyar nép egy embertelen diktatúrát akart megszüntetni, és egy emberséges, demokratikus társadalmat építeni" – mondta a tábornok, hangsúlyozva, hogy az 1956-os események messze túlmutattak egy ország forradalmán. Mint hangsúlyozta, az októberi események globális figyelmeztetéssé váltak. „’56-ban a világ elé tártuk az alapigazságot: egy országot, egy társadalmat nem ideológiák határoznak meg, nem dogmák és elméletek minősítenek, hanem a szabadság megléte, mértéke, vagy akár annak hiánya" – emelte ki Szabó tábornok.
A forradalom leverése kapcsán felelevenítette a hazai laktanyák elfoglalását, a magyar katonák lefegyverzését, a reménytelen küzdelmet. A hadműveletekben a Magyar Néphadseregből 250-300 fő veszítette életét, több mint kétharmaduk szovjet lövedékek miatt. Közéjük tartozott az aszódi 15. gépkocsizó lövészezred négy katonája is, akik november elején, a második szovjet intervenció alatt vesztették életüket.
Szabó tábornok beszédében a forradalom oldalán részt vevő, a szabadság ügyéért életüket áldozó katonák hősiességét hangsúlyozta: „1956-ról leválaszthatatlanok a szovjet erőkkel a harcot kétségbeesetten felvevő katonák, a döntésüket a bíróság előtt halálukig vállaló főtisztek, és az olykor a parancs ellenére is tovább harcoló kiskatonák. Az utókor feladata nemcsak a koszorúzás, hanem az is, hogy keresse, kutassa, a megtörténtekből mi volt az érték, a maradandó, a követésre méltó" – zárta beszédét Szabó László dandártábornok.
Az avatást követően a város polgárai és diákjai egy-egy szál virággal és mécsesekkel rótták le kegyeletüket az 1956-ban elhunyt katonák emléke előtt.
Fotó: Tóth László
