A szenzor, az agy, és a hangosbeszélő – Belföldön is elengedhetetlen a CIMIC és PSYOPS képesség

Valóban, elsődlegesen a meglévő képességeink megőrzése a legfontosabb cél, kezdi beszélgetésünket a parancsnok, aki 2004-ben logisztikai tisztként került a központhoz, és azóta voltaképpen nem szakadt el a szakterülettől.

Speciális katonai szervezet a miénk, hiszen mind a civil-katonai kapcsolatok (CIMIC), mind a lélektani hadviselés (PSYOPS) képességünk a NATO-szövetséges országokból érkezett hazánkba, és elsősorban műveleti területen alkalmazható. Az interoperabilitás azért is fontos, mivel a Magyar Honvédség missziós feladatait szövetségesi rendszer keretén belül hajtja végre. Ugyanakkor a haderő missziós profilja, az ambíciószint állandósága mellett az utóbbi években jelentősen átalakult – gondoljunk csak például az afganisztáni, vagy iraki jelenlétünk csökkenésére. Alkalmazkodva ehhez is, igyekszünk minden olyan missziós területen jelen lenni, ahol magyar katonák szolgálnak, hiszen egyik fontos feladatunk a civilekkel történő kapcsolattartás.

Ezek szerint belföldön nem is találkozhatunk CIMIC-es katonákkal?

Dehogynem, már csak azért is, mert a kezdetektől fogva rész veszünk a határvédelmi szolgálat támogatásában. Ennek egyrészt nagyon örülünk, másrész komoly szakmai kihívás számunkra, ugyanis itthon ilyen szakmai tevékenységet addig nem végeztünk. Némileg érthető is, hiszen a lélektani hadviselés képességünknek lényege a befolyásolás. Egy adott területen durván három csoportra oszthatjuk a katonákat körülvevő közeget. Az egyik rész pozitívan, támogatóan viszonyul a jelenlévő katonai erőhöz – figyelnünk kell, hogy mindez így is maradjon. Akadnak semlegesek – prózai kifejezéssel élve, velük meg kell kedveltetni magunkat. A fennmaradó elemek pedig kifejezetten negatívan, ellenségesen viszonyulnak hozzánk – őket először a semleges álláspont felé kell kormányoznunk. Mindebből látható, hogy belföldön ez kicsit furcsán hathat; mi nem befolyásolhatjuk a hazai civil közeget. Ellenben nem tiltottak bizonyos lélektani hadviselésben is alkalmazható technikák – konkrétan például a hangosbeszélővel felszerelt gépjármű. A határok mentén kifejezetten hasznos lehet.

Konkrétan milyen feladatokat hajtanak végre a határnál?

A két fős civil kapcsolattartó csoportok feladata a határnál dolgozó katonák, és mindenkori parancsnokuk szolgálatának megkönnyítése azzal, hogy a civil környezetet igyekeznek minél alaposabban informálni. Az általános kapcsolattartás mellett kezelik az esetlegesen felmerülő problémákat, vagy, ha ez nem lehetséges, továbbítják illetékesek felé. Civil és katona között a kommunikáció sem mindig zökkenőmentes, meg kell találni a közös nyelvet, a közös szóhasználatot. Ebben tudunk segíteni, és úgy vettük észre: szükség is van rá. A határvédelmi feladatok kapcsán olyan út nyílt meg számunkra, amely más nemzetek számára is megmutathatja a CIMIC-képesség hazai alkalmazásának műveleti lehetőségeit. Általánosságban véve pedig szeretnénk megtalálni minél inkább a központ helyét belföldi mindennapokban is.

Miként bővülhetnek a már meglévő képességek?

A képességbővülés alapfeltételeként elsődlegesen belülről szeretném minél hatékonyabbá tenni a rendszert. Szisztematikusan át kell alakítani a 2003 óta változatlan szervezeti struktúrát, mivel a feladataink is változtak, és változnak. Racionalizálni kell a központ működését, és ehhez nem kellenek külső források. Mindenkinek tudnia kell mi a pontos feladata, és csakis azzal kell foglalkoznia. Következő lépcsőben nyilván minket is – mint a haderő egészét – érinteni fog a honvédelmi és haderőfejlesztési program, illetve modulképességként el kell látnunk az idei évtől minden bizonnyal jelentkező új feladatokat is. Ehhez nyilván szükség lesz a központ létszámának bővítésére is.

A központ tavalyi statisztikáit böngészve feltűnik, hogy a CIMIC-es katonák közel tizenötezer kilométert utaztak pusztán missziós felkészítések céljából…

Katonai végrehajtó szervezetként különleges, hogy missziós felkészítéseket hajtunk végre, komoly képzés-oktatási munkát is folytatunk. Központunk katonái feladataik szerint alapvetően kétfelé oszthatók. Szolgálnak nálunk olyanok, akik alapvetően a terepen támogatják más alakulatok katonáit (jobbára velük együtt végrehajtva mondjuk a lövész feladatokat), másfelől pedig az oktatásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Két teljesen különböző képesség, különböző embertípust kíván, és ezt is jól kell menedzselnünk. Viccesen „szenzoroknak" és „agyaknak" szoktam őket nevezni állománygyűléseken… A missziós terület kultúrájának, vallásának, szokásainak megismerése, a hadszíntérismeret alapvető fontosságú, sokszor ezen is múlik a siker. Különböző missziós felkészítéseken már eleve terveznek velünk, nagy az igény a központ ilyen jellegű munkájára is. Egyébként a civil környezettel való kapcsolattartás számos olyan képességet igényel, amire mi, katonák, nem kaptunk kiképzést. Sok információt, problémát, be tudunk fogadni civil oldalról, de kell egy bázis, ahol ezeket feldolgozzuk. Ehhez például néha pedagógusra, néha gazdasági szakértőre van szükség. Szerencsére lehetőségünk nyílik arra, hogy a civil szférából ilyen képességet behozzunk a rendszerbe. Ez pedig nagyon komoly előny a képességeink fejlesztésében, amivel rendre élünk is. És ehhez még hangosbeszélő sem kell…