A Szikla

Noha az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ légi irányítóközpontja esetében csupa objektív dologról – folyamatos irányításról, angol szakszavakról, kiképzési repülésről, nyomon követésről, dokumentálásról beszélünk – a „lelki tényezők" sem hagyhatnak hidegen, amikor a védett tér elé érünk. Mobiltelefonunk kis szekrénykébe kerül: a külvilág ezzel gyakorlatilag megszűnik számunkra, „idegenek" számára, s a védtelenség érzésével lépünk be a félhomály és hűvösség uralta folyósokra.
A hadműveleti terem a Magyar Honvédség, a katonai szolgálat egyedi, különleges színtere. Itt, a természetes barlangrendszerben kialakított mesterséges környezetben – a Sziklában – nem látjuk a nyomon követett civil repülőgépek égi sziluettjeit, nem hallhatjuk a harci gépek hajtóműveinek süvítő hangját. Pedig „repülnek és süvítenek": legalábbis a monitorokon, mint apró ikonok, a légi helyzetképet ellenőrzők, légtérfigyelők mindennapos „társaik".

Radarok, irányítás, légtérellenőrzés és repülőgép: elválaszthatatlan egységet képeznek, egyik sincs a másik nélkül. Emberi életek, komoly értéket jelentő épített világunk és az ország légterének biztonsága függ attól a munkától, amit a mai szolgálatvezénylés alapján Nagy Gábor őrnagy, váltásparancsnok (MC, master controller) koordinál.


További részletek a Magyar Honvéd magazin október 12-én, pénteken megjelenő számában!