Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A túlélés iskolája – Magyar Honvéd magazin kiajánló

Szöveg: honvedelem.hu |  2014. március 11. 14:29

A bajba jutott pilóta életben maradási esélye nyolcvan százalék fölötti, ha egy órán belül elsődleges orvosi ellátásban részesül. Műveleti területen, szélsőséges időjárási viszonyok között végrehajtott katapultáláskor azonban akár több napba is beletelhet, mire a kutatómentők rátalálnak. Ilyenkor csak önmaga leleményességére támaszkodhat.

1595968280
A repülés során minden megtörténhet, még az is, ami nem történhet meg! – fogalmaz egyik dolgozatában Kositzky Attila nyugállományú altábornagy. A légierő egykori vezérkari főnökének megállapítását a repüléstörténet katasztrófái igazolják. A pilóták legalapvetőbb életmentő berendezésével, a katapultülés használatával ennek ellenére csak a második világháború idején kezdtek kísérletezni.

Az egyre nagyobb sebességgel repülő gépek vészelhagyására ugyanis a korábbi módszer, a kabintető pilóta által történő ledobása, a gépből való kiugrás és az ejtőernyő kézi nyitása már nem volt alkalmas.
Kezdetben a katapultok még sűrített levegővel működtek, az első rakéta-hajtóműves ülést 1944-ben állították rendszerbe. A vadászgépek sebességének növekedésével párhuzamosan pedig a kabin vészhelyzeti elhagyását biztosító berendezések is egyre biztonságosabbak lettek. A magyar légierő negyedik generációs Gripenjeibe szerelt Mk 10L típusú katapultülést a világhírű angol Martin-Baker Aircraft Co. Ltd. gyártja.

Bízunk benne, hogy éles helyzetben sosem kell „kipróbálnunk" ezt, az egyébként nagyon korszerű berendezést – mondja Jenei Barna alezredes, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis megbízott parancsnoka.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin március 14-én, pénteken megjelenő számában!)