A védelem fegyvere – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A tűzgyorsaság növelésének igénye már a lőfegyverek megjelenésének korai szakaszában felmerült, de az első igazán hatásos sorozatlövő fegyver csak 1862-ben született meg. Ezt az amerikai Richard J. Gatling tervezte, aki a megoldást a többcsöves konstrukcióban vélte megtalálni. Az eszköz a csapatpróbákon jól teljesített, de ütközetben nem bizonyult elég megbízhatónak. A katonák ugyanis (ha elkapta őket a harctéri idegesség) túl gyorsan tekerték a csöveket forgató kart, így túlhevült és beragadt a fegyver, amely emellett meglehetősen nehéz is volt; 40 kilogrammot nyomott, mozgatása egy kis kocsit igényelt.

Mindezek ismeretében talán nem meglepő, hogy sem a konföderációs, sem az uniós erők nem mutattak érdeklődést iránta. Mindenki csak a hibáit látta, a megbízhatóság hiányát, ezért mindössze néhányat tudtak eladni belőle 1861–1865 között, az amerikai polgárháború idején. Ennek ellenére a fegyver a hadviselést teljesen új megközelítésben mutatta be: minimális emberi erőforrás, maximális tűzerő. Kezeléséhez elég volt 2–5 katona, tűzereje azonban felért 150–200 lövészével.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin október 9-én, pénteken megjelenő számában!)