Anita (2.)

2005. március 8-án Krisztián jobb látókérgéből három és fél órás műtéttel eltávolítják az elhalt részt. Jól érzi magát, de – noha mindent le tud írni – kiderül: nem ismeri a betűket, nem tud olvasni. Anita nem adja fel. Ő, aki gyakran eligazítást tart otthon, nem jelenthet most csődöt. Vizuálisan kezdi tanítani a fiát, hallás és érzékelés alapján. Ebben gyógypedagógus is segít, aki szinte már a család barátja.

(Zárójelben: közben Anita elválik a kisebbik fia apjától. Kollégái, katonatársai, bajtársai sosem bélyegzik meg őt, az utolsó pillanatig segítenek, hogy a család egyben maradhasson, ám ez végül nem lehetséges. Megszakad közöttük minden kapcsolat.)

A fiú logikai gondolkodás terén bekövetkezett sérülése súlyosabb, mint a többi. Anita elhatározza: nem azt fogja erőltetni, ami nem megy, hanem azt fogja fejleszteni, amit lehet. Például a nyelveket, az irodalmat és a történelmet. Végül évek kitartó munkájával, sokak támogatásával Krisztián megírja az emelt szintű felvételit és gimnazista lesz. A Comenius Angol−Magyar Két Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója és tanárai minden segítséget, lehetőséget megadnak Krisztiánnak ahhoz, hogy küzdelme ne legyen hiábavaló.

Anita úgy gondolja: ha nem lenne katona, nem tudta volna olyan gyorsan véghezvinni mindezt. Szerinte az egészségügy és a pedagógia segítő szakmák. Katonának lenni pedig szintén valamilyen segítő szakma. A haza védelme számára nem ott kezdődik, hogy fegyvert fog. Ő azzal védi a hazát, ha olyan morált teremt, vagy olyan nevelést valósít meg, amely által mások úgy néznek erre a hazára, ahogyan régen is tették. Így kap értelmet az a szó, hogy nemzeti. A XXI. században fokozottan szükség van a haza, a hon ilyen jellegű védelmére is. Anita szerint korunk gazdasági válsága miatt a haza fogalma is válságba került. Ilyen gazdasági körülmények között kell elfogadtatni az emberekkel a haza szeretetét. Hiszi, hogy itthon is léteznek csodák, nem kell elmenni ezért külföldre. Boldog és büszke, mert itt él. Fontosak számára a mindennapi, apró sikerek.

Matek: nem katasztrófa

Az általa, források alapján, otthon kidolgozott, pedagógiai módszerek nem csupán Krisztián esetében hoznak pozitív változást. Anita sikeresen lediplomázik, majd egyre több felkérést kap iskoláktól, hogy tartson egészségtan órákat, osztályfőnöki órákat és önismereti foglalkozásokat. Anita arcával és tevékenységével nem találkozunk óriásplakáton vagy az interneten – szájhagyomány útján lesz nagyon népszerű. Egyenruhában tanít, ezzel eleve példát mutat. Az egészségtant össze lehet kötni a honvédelmi neveléssel, vallja. Ráadásul egészségtanra nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szükségük van. Vagy legalábbis lenne. A haderőnél is. Minden embernél az a kiindulópont, hogy mentálisan rendben legyen – akkor lehet igazán jól (katonaként is) dolgozni. Anita hisz a pszichológiában is, de szerinte nem minden esetben van szükség pszichológusra.

Egy alkalommal másik alakulattól keresi meg egy kolléga a problémájával. Több hónapig beszélnek telefonon, majd a beszélgetések hatására az illető pszichológushoz fordul, és rendbe jön az élete. Azóta is jól van, szolgál, dolgozik. Anita azt mondja: Magyarországon még nem alakult ki az intézményes háló, ahová az ilyen problémás gyerekekkel fordulni lehetne. Hozzá sokan fordulnak. Törli magát a Facebookról, ám aztán újra regisztrál. A mobilja ugyanis nagyon gyakran cseng – az interneten viszont akkor tud válaszolni, amikor arra valóban ideje van. Sok-sok ideje.

Kivi gimnáziumi osztálytársai és tanárai közül nem mindenki tudja, hogy két agyműtéten esett át. Nem beszél róla. Matematikából országos felülvizsgáló bizottság elé kell mennie, mert rengeteg energiát emészt fel a tantárgy vizuális tanulása. A bizottság a gyermek egyéniségét, személyiségét látva támogatja Krisztiánt a felsőfokú tanulmányokban és felmenti a matematika alól. Anita előbb megijed ettől, majd rájön: ez nem katasztrófa, pusztán olyan irányt kell keresnie fiának, ahol megvalósíthatja önmagát.

(Zárójelben írjuk, hogy Anita szerint lehet valaki egyszerre anya, katona és nő. Második házasságának felbomlása után elhatározza: ezentúl csak civil férfiakkal ismerkedik. Rá is talál a szerelem – civilben. Két hónappal később kiderül: párja szintén katona… de a kapcsolat már négy éve tart. Ő az az ember, aki soha nem engedte és engedi, hogy Krisztiánt betegként kezeljék, és mindig erősíti a fiúban a hitet, hogy még sokra lehet képes az életben. A férfi jelenleg missziós kiküldetésre készül, és hamarosan Afganisztánba indul).

Krisztián tizenkettedikben leteszi az angol középfokú nyelvvizsgát. Egyre kevesebbszer kér Anitától segítséget, egyre többet olvas, és történelmi érdekességek után kutat az interneten. Tizenharmadik osztályosként felsőfokú szóbeli nyelvvizsgát tesz angolból. Gyakran kerek perec kijelenti: ő tovább akar tanulni.

Álom és álmok

Anitának kellett és kell a sereg. Hisz az összetartó erőben. Hisz a honvédelmi nevelésben is. Hisz abban, amit ő csinál. Szeretné saját módszereit összefoglalni, akár egy könyv formájában. Amíg párja Afganisztánban szolgál, valószínűleg ezzel (is) foglalkozik majd.

Eljön az érettségi napja. Ki kell derülnie, hová vezettek Anita nevelési-tanulási módszerei, mennyit ér igazán az elmúlt több mint tizenöt év. Krisztián az írásbeli vizsgáit dupla szóbelivel váltja ki. Tanul, tanul és tanul. Tételeket dolgoz ki. A nyelvtan kifog rajta – régóta először kér segítséget Anitától, aki vizuális módszereit elővéve tanítani kezdi.

Az első nagy megmérettetésen, az emelt szintű angol érettségin a fiú, aki politológus szeretne lenni, kilencven százalékos teljesítményt nyújt. A gimnáziumi érettségin összesen 410 pontot szerez. Amikor Anita ezt megtudja, az utca közepén sírni kezd. Megérte minden áldozat, olyan boldog, mint amikor először a karjában tartotta Kivit.

2013. július 24. Krisztiánt felveszik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem államilag támogatott helyére. Anitával együtt kiválasztják maguknak a megfelelő kollégiumot. Voltaképp a fiú választ: koedukált kollégium, amelynek legalsó szintjén szellemi fogyatékosok élnek. Önkéntes munkát szeretne majd náluk vállalni.

Anitának vannak még álmai. És a honvédségen belül szeretné megvalósítani őket. Szeretné, ha az emberek segíteni tudnának másoknak, azoknak, akik egyedül feladnák a küzdelmet, vagy nem találják az utat.
Azoknak, akik még nem lelték meg a választ a kérdésre: hogyan tovább?

Utóirat:

Anita kisebbik fia, Kornél asztmás. Az orvos azt javasolja anyjának: futtassa, mert az „jó." Anita eltűnődik, majd a „futtatás" helyett megismerteti néhány sportággal a fiút. A jelenleg kilencéves Kornél 162 centiméter magas, kétkezes és élvonalbeli kosárlabdázó szeretne lenni. Első foglalkozásakor a 9-es mezt kapja Dávid Kornél kosárlabda-sulijában. Dávid Kornél annak idején szintén főleg 9-esben játszott. Ő az egyetlen olyan magyar kosárlabdázó eddig, aki a világ legerősebb bajnokságában, az NBA-ban is megállta a helyét.

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy Dávid Kornél karrierje kezdetén a Bp. Honvédban kosarazott, majd később két aranyérmet is nyert honvédos színekben.)

Fotó: a szerző felvételei és MH ÖHP archív