50 év fegyverben

Gróf Gyulai Ignác 1763-ban, Nagyszebenben született, mint a magának a hétéves háborúban hírnevet szerző gróf Gyulai Sámuel császári-királyi altábornagy (1723–1802) elsőszülött fia. Édesanyja Bornemissza Anna bárónő volt. Öccse, Albert (1766–1836) szintén a katonai pályát választotta és egészen az altábornagyi rendfokozatig emelkedett.

Gyulai Ignác a váci Teréziánumban kiváló képzést kapott, majd 1781-ben, 18 évesen önköltséges hadapródként az apja alakulatához, a 32. gyalogezredhez került. Gyorsan haladt előre a ranglétrán: 1783-ban alhadnagy, a következő évben főhadnagy, majd 1787-ben kapitány, egyben századparancsnok lett, míg 1789-ben immár őrnagyként szolgált a 2. báni határőr-gyalogezredben. II. József császár törökellenes háborúja (1788–1791) során alezredessé léptették elő, és egy szabadcsapat, a „Freikorps Gyulai” szervezésével, illetve vezetésével bízták meg; katonái általában portyázóként és könnyűgyalogosként harcoltak a török ellen, továbbá előőrsi szolgálatot láttak el.

Parancsnoki bravúrok

A békekötés után szabadcsapatát feloszlatták, ám a napóleoni háborúk kitörésekor (1792) hosszas bécsi előszobázással elérte, hogy ismét felállíthasson egy ilyen alakulatot. 1793. szeptember 19-én jelentős szerepe volt az osztrák és a birodalmi csapatok bienwaldi győzelmében, október 17-én pedig – Dagobert Sigmund von Wurmser tábornok parancsnoksága alatt – az alsó-rajnai hadszíntéren részt vett a weissenburgi vonalaknak nevezett sáncrendszer elfoglalásában. Az akkor mutatott helytállásáért a következő évben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 15-én, pénteken megjelenő számában!