Antant attak – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az antant hadvezetése azt tervezte, hogy 1917 tavaszán-nyarán valamennyi fronton közel egyszerre mér újabb hatalmas és most már valóban döntő csapást az ellenségre, véget vetve ezzel az első világháborúnak. A legnagyobb erejű, egyben a legjelentősebb offenzívát a nyugati hadszíntéren tervezték indítani, áprilisban. Ott (a franciák akaratának megfelelően) az Arras és Reims között félkörívben húzódó frontvonal (a „könyök") hajlatainak kezdeténél készültek akcióra. A franciákra az alsó (Soissons és Reims között, az Aisne folyónál), míg a britekre a felső részen (Arras térségében) várt a feladat, hogy áttörjék a német állásokat. Mivel a támadás fő erejét a franciák adták, ezért az összehangolt, de egymástól légvonalban mintegy 100 kilométer távolságra végrehajtandó hadművelet előtt a brit expedíciós erőket – az azt irányító Sir Douglas Haig tiltakozása ellenére – a francia főparancsnok, Robert Nivelle tábornok alá rendelték. E döntés aztán nem csekély súrlódást okozott a felek között.

A meglepetésre építve

Nivelle az áttörést új taktikával tervezte elérni; a siker kulcsát a meglepetésben, a gyorsaságban, továbbá a tüzérség és a gyalogság tökéletes együttműködésében látta. Erőit az ellenség elől rejtve akarta csoportosítani, hogy a támadás meglepetésszerű legyen, melynek eredményeként a németek nem tudják majd időben a megfelelő helyre irányítani tartalékaikat. Az offenzívát hatalmas erejű, de rövid ideig tartó ágyúzással gondolta felvezetni, amellyel egy viszonylag szűk területen, de nagy mélységben kívánta lerombolni az ellenséges állásokat.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin május 12-én, pénteken megjelent számában!)