„Attasénak lenni életforma”

Tömösváry Zsigmond nyugállományú dandártábornok 1993-tól 1998-ig volt Magyarország katonai attaséja Oroszországban. A visszaemlékezéseiből írt kötetet a Zrínyi Kiadó jelentette meg 2017-ben. Mint azt a kötet ajánlója írja: „a könyv szerzőjének oroszországi kiküldetése emblematikus módon két válsághelyzet – a parlament ostroma és a pénzügyi-banki szféra 1998-as összeomlása – közötti időszakot öleli fel, a jelcini Oroszország átmenetét a totalitárius államból a demokráciába, annak minden ellentmondásával, konfliktusaival."
 

A Honvédelmi Minisztériumban csütörtökön bemutatott kötet eddigi méltatói szinte valamennyien a szerző hitelességét emelik ki egyik fő erényeként. „Tömösváry tábornok tökéletes felkészültségű szakembernek bizonyult. Kiválóan beszélte az orosz nyelvet és személyében Magyarországot egy komoly tudással bíró, a helyi viszonyokat rendkívül jól ismerő szakember képviselte, akit segített több évtizedes katonai múltja és tájékozottsága, valamint kiváló kapcsolatteremtő képessége" – írja az előszót fogalmazó Nanovszfky György nyugalmazott nagykövet, míg Kis-Benedek József nyugállományú ezredes, a HVK Tudományos Kutatóhely külső munkatársa így fogalmaz: „Egy véderőattasénál alapkövetelmény: ha tájékoztatni akar, akkor elsősorban saját maga legyen tájékozott. Tömösváry tábornok esetében ezt nagyban megkönnyítette, hogy az orosz nyelvet magas szinten ismeri. Ez nemcsak a saját munkáját segítette, hanem biztosította a jó benyomásokat, a kedvező fogadtatás előfeltételeit a fogadó ország képviselőiben is. Mindez érezhető a könyv olvasása közben, hiszen tanúi lehetünk annak, hogy külszolgálata során az általa felkeresett katonai szervezetek mindegyikénél magas szintű fogadtatásban részesült egy olyan helyzetben, amikor a vendég és a vendéglátók nem azonos szövetségi rendszerhez tartozó országokat képviseltek."

A könyvbemutató házigazdája, Szabóné Szabó Andrea alezredes, a HVK Tudományos Kutatóhely vezetőhelyettese köszöntőjében úgy fogalmazott: a könyv egyik legfőbb erénye az, hogy a katonadiplomáciáról egyszerre objektív és szubjektív, egyszerre tudományos igényű és személyes módon ír, így nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok számára is olvasmányos, élvezhető mű született.

Kis-Benedek József ajánlójában rámutatott: a szerző olyan időszakban teljesített szolgálatot, amikor Oroszország a legnagyobb átalakuláson ment át a Szovjetunió felbomlása után. Ebben a kaotikus helyzetben nemcsak kapcsolatokat kellett ápolnia, de információt is kellett gyűjtenie. Mint mondta, Tömösváry Zsigmondnak óriási előnye volt e téren a többi attaséval szemben: ott járt iskolába, amit kiküldetése alatt maximálisan ki tudott használni, hiszen sokan azok közül, akikkel együtt tanult, később vezető beosztásba kerültek, így már szolgálata kezdetekor óriási kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Ez olyan előnyhöz juttatta, amelyről más katonai attasé még csak álmodni sem mer.

A bemutatón a szerző személyesen beszélt a kötet megírásának körülményeiről és annak tartalmáról. Mint mondta, a Honvédelmi Minisztérium Nemzetközi Főosztályán dolgozott, így szívesen vállalta a feladatot, bár óriási kihívásnak tartotta azt. „Szerencsés időszakban kerültem ki. A Szovjetunió szétesése után Oroszország még helyét kereste az új világrendben, próbálta kiépíteni kapcsolatrendszerét. Szakmailag és emberileg egyaránt nyitottak voltak, s ugyan a Varsói Szerződés már megszűnt, még nem tekintették Magyarországot a Nyugat szövetségesének" – emlékezett Tömösváry tábornok, hozzátéve, gyönyörű öt évet töltött Oroszországban, bár a munkája miatt sok pihenésre nem volt ideje. „Ez a velejárója ennek a munkakörnek. Attasénak lenni életforma, nemcsak hivatás."

Tömösváry Zsigmond hazatérése után a Katonai Felderítő Hivatalnál dolgozott, onnan ment nyugdíjba 2010-ben. Közben megszerezte a PhD-képesítést, diplomamunkáját éppen Oroszország és a NATO, illetve Magyarország kapcsolatáról írta. Ez a disszertáció lett könyve tudományos alapja, ám a kötet megírásának gondolata csak 2013-ban öltött testet, amikor egy konferencián rövid előadást tartott oroszországi küldetéséről. Ekkor határozta el, hogy belevág a munkába, amelynek gyümölcseként 2017-ben a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent A hagymakupolák árnyékában című kötet, amelyben külön fejezetet szentel többek között az első csecsen háborúnak, Oroszország és a NATO kapcsolatának, de betekintést nyújt szolgálata utolsó időszakára, az 1998-as orosz bel- és külpolitikára, a gazdasági helyzetre, a haderő állapotára, valamint a magyar-orosz katonai kapcsolatokra is.