Kulturális kikapcsolódásra invitálta a HM Nemzetközi Együttműködési Főosztály a Magyarországra akkreditált véderő-, katonai és légügyi attasék feleségeit. A partner-program során a világörökség részét képező Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttesét tekintették meg a vendégek.
Az egynapos túra a Bakony és a Kisalföld találkozásánál fellelhető, közel háromszáz méteres domb tetején kezdődött a Pannonhalmi Főapátságban. Az impozáns kolostor alatt csöndesen terül el Pannonhalma városa, mindössze 3900 lakosával. Az erdei sétát követően a vendégek a gótikus stílusban épült Szent Márton-bazilika épületét tekintették meg.
Az idegenvezetés során megtudták: a település története a római korig vezethető vissza, a domb és domboldal sok nemzetnek nyújtott szállást az idők során. „A missziós bencés szerzetesek 996-ban érkeztek meg és telepedtek le a dombtetőn, ez később meghatározta a település fejlődését. A középkor végére a népes város neve -a kolostor templomának védőszentje után- a »Szentmárton« nevet kapta" – árulta el az apátság munkatársa.
Az egész napos program részeként körbejárták a keresztboltozatokkal fedett altemplomot és a kerengőt, ahol egykor a szerzetesek gyülekeztek liturgiára. Az apátság ékkövét képező könyvtár bámulatba ejtette a vendégeket, ami nem véletlen: a klasszicista teremcsarnok közel négyszázezer könyvet, tucatnyi kódexet és számos – a főapátság és a magyarországi bencés rend működésével kapcsolatos – kéziratos dokumentumot őriz.
A vendégek útja a főapátság szomszédságában helyet kapott gyógynövénykerthez és a levendulamezőhöz vezetett. A Pannonhalmi Apátság Arborétuma és Gyógynövénykertje több száz éves múltra tekint vissza, mivel a szerzetesi kultúrának mindig fontos része volt a természet közeliség és a gyógynövények termesztése. Miután megkóstolták a kakaóbabtörettel, fűszernövényekkel és karamellizált levendulával készült csokoládévariációkat, az attasé feleségek a város ékkövét képező Bazilikába siettek, a szerzetesek szabadon látogatható imádságára.
A kimerítő nap végén a vendégek betekintést nyerhettek az évi háromszázezer palackot előállító boros-pincészet életébe, ahol azon dolgoznak, hogy újjáélesszék a bencés szőlészeti és borászati hagyományokat.
