„Az első harc – az utolsó remény”

„Az osztrák-magyar monarchia még nem üzente meg a háborut, a monarchia csapatai még nem kezdték meg a támadást Szerbia ellen" – írja a Népszava. „A reménykedő ember szeretné azt hinni, hogy ebben a halasztásban okos szándékosság van: hátha belátja Szerbia ellent állásának reménytelenségét és még az utolsó pillanatban aláveti magát az elébe szabott föltételeknek!…"

A Pesti Napló beszámolójából kiderül, hogy keserűség és kétségbeesés lett úrrá Szerbián és a kormány csak a London vezette európai békeakció híreivel tud valamelyest lelket önteni a népbe. Belgrád kiürült. Mindenki az ország belsejébe menekült. A katonaságnak fel kellett lépnie az üresen maradt házakat fosztogatók ellen. Belgrád nem főváros többé. Az udvar Nisbe vonult. Pétervárott rendkívüli védelmi állapotot hirdettek ki az események hatására. A nemzetközi várakozásokkal ellentétben Oroszország nem lépett még fel Szerbia védelme érdekében. A vasutakat mostantól hadi menetrend szerint működnek.

A Pesti Hírlap szerint a közösség körében észlelhető türelmetlenséggel várják a hadműveletekről szóló híradásokat. „Meg kell állapítanunk, hogy az osztrák-magyar monarchia a Szerbiához intézett jegyzékére kapott válasz átvétele előtt semminemű katonai intézkedést nem tett. A szerb kormány ki nem elégítő válaszának átvétele után történtek részünkről az első intézkedések, amelyek abban állanak, hogy a csapattestek hadi létszámra emeltessenek a tartalék behívásával. Ez jelenleg van folyamatban."

(A sajtószemléket az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien, Snoj Péter és Kovács Dániel készítette.)