Az emlékezés virágai

Takács Attila dandártábornok beszédében felelevenítette a csata előzményeit. Elmondta: Görgey Artúr 1849. július 27-én Nyíregyháza felé vette az irányt, majd kinevezte az 1. hadtest vezetőjének Nagysándor József tábornokot. Nagysándor József és csapatai azonnal lóra pattantak és megindultak Debrecen irányába, annak érdekében, hogy fedezzék a főtábort az orosz támadással szemben. A tábornok augusztus 2-án éjjeli három órakor érkezett meg seregeivel Debrecenbe és a város nyugati részén ütöttek tábort.

Augusztus 2-án délután öt óra tájban már folyt a harc Debrecen környékén. Nagysándor József csapatai néztek farkasszemet a hatalmas túlerőben lévő oroszokkal. A hiányos felszereltség miatt a magyar csapatok hiába küzdöttek, vereséget szenvedtek a muszkákkal szemben. A hősi halált halt bakákat a Csige- és a Köntöskert végében, a Honvédtemetőben helyezték örök nyugalomra. A korabeli rendőri hivatal által készített jelentés szerint 112 magyar honvéd földi maradványai találhatóak a sírkertben.

„Az itt nyugvó hősök bátorsága, áldozatvállalása és kötelességtudata méltó példa azoknak, akik ma egyenruhát húznak és a haza védelmére esküdnek fel. A hősi halált halt bakák legdrágább kincsüket: életüket áldozták hazájukért, országuk szabadsága érdekében. A mi feladatunk, hogy itt, e sírkertben nyugvó katonák emlékét őrizzük, ápoljuk, és még ha egy percre is, de megálljunk és fejet hajtsunk hősi tetteik előtt"- fogalmazott a parancsnok.

Az ünnepségen a Bocskai-dandár, az önkormányzat és a társszervezetek helyezték el a megemlékezés virágait a „Haldokló oroszlán" szobránál a Honvédtemetőben.

A rendezvény – Némethy András őrmester előadásában – a Magyar Takarodóval zárult.