Az önkéntes haderő tíz éve

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2014. december 4. 16:13

Nemzetközi szakértői munkaműhelyt rendezett az önkéntes haderőmodellre való áttérés tizedik évfordulója alkalmából a HM Védelmi Hivatal és az NKE Stratégiai Védelmi Kutató Központ.

Dr. Tokovicz József dandártábornok, a HM Védelmi Hivatal főigazgatója köszöntötte a megjelenteket azon a workshopon, amelyet a budapesti Hotel Hadikban rendeztek december 4-én, majd Siposs Ernő Péter dandártábornok nyitotta meg a rendezvényt. A Honvéd Vezérkar Haderő-tervezési Csoportfőnökség csoportfőnöke felidézte: több mint tíz évvel ezelőtt, 2004. november 3-án szerelt le a Magyar Honvédségből az utolsó sorkatona, ami korszakhatárt jelentett, hiszen azóta folyik Magyarországon a teljesen önkéntes alapú, professzionális hadsereg kiépítése. Az új haderő-kultúrára való áttérés számos változást hozott, a rendszer kiépítését pedig a külső körülmények is elengedhetetlenné tették: a hidegháborús korszak tömeghadseregei után jobban használható, hatékonyabb, más típusú kihívásokra reagáló hadseregeket kellett kiépíteni. A konferencia e nemzetközi tapasztalatok megvitatását célozza.

Dr. Molnár Ferenc ezredes a HM Védelmi Hivatal részéről hangsúlyozta: a haderő átalakítása még nem ért véget, hiszen hosszú folyamatról beszélünk – ezt már csak az is maga után vonja, hogy a biztonsági környezet folyamatosan változik. Éppen ezek a változások tették okafogyottá a hidegháborús tömeghadseregek további fenntartását, hiszen a következő időszak szubregionális konfliktusai kisebb, jobban képzett, egymással kompatibilisebb haderők kiépítését kívánták meg. Emellett világszerte átalakultak a civil-katonai kapcsolatok is: a politikai szféra szereplői sokszor hidegháborús maradványként tekintettek a nagy létszámú hadseregekre, a közvéleménynek pedig egyre kevésbé lehetett megmagyarázni az ezekre fordított költségek mértékét. Mindez természetszerűleg vonta maga után a sorkatonaság létjogosultságának megkérdőjelezését is.