C-17: újratöltve, a levegőben
Szöveg: Kálmánfi Gábor/HAW | 2013. október 28. 7:28A légi utántöltés egészen hétköznapi folyamat azoknál a repülőgépeknél, amelyeknek úgy kell nagy távolságokat megtenniük, hogy közben nincs lehetőségük leszállni. Pontosan ez a helyzet az MH Pápa Bázisrepülőtéren települt Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) C-17-es Globemaster típusú gépeivel is. Nikolai Chaprazov főhadnagy, az ezred egyik gépparancsnoka szerint a sikeres utántöltési manőver kulcsa a megfelelő kikézpés, a koordináció és a nyugodt hozzáállás.
A bolgár Nikolai Chaprazov főhadnagy elmondta: a légi utántöltéssel mind béke, mind háborús időkben sok különféle hadművelet támogatható:
„Harctéri körülmények között a légi utántöltés lehetővé teszi, hogy hosszabb időt maradjunk a levegőben, elkerülve ezzel az olykor esetleg kockázatos leszállást. Békeidőben történő szállítási feladat közben pedig lehet maximalizálni a repülőgép szállítókapacitását, mégpedig úgy, hogy induláskor nem töltjük fel teljesen üzemanyaggal a C-17-est. Ilyenkor is jól jön a légi utántöltés" – mondja a főhadnagy.
Persze annak érdekében, hogy a légi utántöltés folyamata minden esetben zökkenőmentes legyen, a HAW hajózó állománya rendszeresen gyakorolja ezt a bonyolult és komoly koncentrációt kívánó műveletet.
Amióta az ezrednél szolgál, Chaprazov főhadnagy már több tucat olyan küldetésben vett részt, ahol légi utántöltésre volt szükség. Mint mondja, a folyamat különleges felkészülést kíván és olyan gépparancsnokot, aki már legalább több száz repült órát repült az adott típuson.
„Az előírásokat figyelembe véve, egy repülőgép-vezetőnek 45 naponta végre kell hajtania legalább egy légi utántöltést és hat hónap alatt, legalább hat alkalommal kell repülnie. Ez a szám olyan magas, hogy a képességek fenntartása érdekében külön légi utántöltési gyakorlatokat is kell szerveznünk" – fogalmaz a főhadnagy.
A nemzetközi Stratégiai Légiszállítási Program (SAC) keretében, ezeket a gyakorlatokat általában olyan nemzetekkel közösen hajtják végre, amelyek tankergépeket üzemeltetnek. A két gép vagy Magyarország légterében, vagy az adott nemzet légterében találkozik, és az utántöltési gyakorlatot követően a repülőgépek saját bázisukra térnek vissza. Ez a módszer – mutat rá Chaprazov főhadnagy – nagyon hatékony módja a képességek megosztásának.
„A kiképzést általában az amerikai légierő Európában állomásozó KC-135-ös tankergépeivel, vagy a holland légierő KDC-10-es gépeivel hajtjuk végre" – fűzi hozzá a gépparancsnok.
A gyakorlatban a légi utántöltés folyamata úgy történik, hogy miután a C-17-es és a tankergép olyan távolságra kerül egymástól, hogy vizuálisan azonosítani tudják egymást, a szállítógépet a pilóta manuálisan arra a pozícióra irányítja, ahol a cső majd csatlakozni fog.
„A tankergép típusától függően körülbelül 510 kilométer/órás sebességgel repülünk és a csőhöz nagyjából harminc centiméter/másodperces sebességgel közeledünk" – mondja a repülőgép-vezető, akinek a folyamat során arra kell ügyelnie, hogy olyan nyugalomban tartsa a gépet, amennyire ez csak lehetséges. Erre azért van szükség, hogy a tankergép operátora simán rá tudja csatlakoztatni a csövet a C-17-es vevő részére. Miután pedig megtörtént a csatlakozás, hosszú perceken át le kell követni a tankergép mozgását, egészen addig, ameddig a C-17-es meg nem kapta a megfelelő mennyiségű üzemanyagot.
A Nehéz Légiszállító Ezred repülőgép-vezetőinek általános véleménye szerint mindig nagyon izgalmas néhány tíz méterre repülni egy másik hatalmas repülőgéptől. Ugyanakkor Chaprazov főhadnagy szerint a sikeres és biztonságos légi utántöltés kulcsa az, hogy a repülőgép-vezető éber maradjon, de ne legyen túlságosan izgatott.
„A nyugalmas lelkiállapot, simább repülést eredményez" – tette hozzá.
Fotó: HAW/illusztráció
