Cél a jobb életminőség elérése

„Plasztikai és Égéssebészeti Osztály" – olvasható a táblán a felirat a Honvédkórház főépületének 4. emeletén, amint kilépek a liftből. Egy laikus számára elsőre nehezen egyeztethető össze e két orvosi szakterület, dr. Fekete Attila megbízott osztályvezető főorvos azonban megnyugtat, az európai orvosi terminológia egyben kezeli a két diszciplínát.

„A plasztikai és az égéssebészetet azért nem lehet élesen szétválasztani, mert több esetben, de különösen minősített helyzetekben – azaz háborús körülmények között, illetve egy katasztrófa bekövetkezte után – úgynevezett kombinált sérülésekkel kell számolnunk. Ez alatt töréseket, égéseket, szakított, szúrt, lőtt sebeket értünk, s ilyen esetekben komplex ellátásra van szükség" – mondja a főorvos, hozzátéve: a Honvédkórház osztályának két részlege is szoros napi kapcsolatban áll egymással, munkájuk minden nap összefonódik.

Csont- és lágyrészpótlás

Megtudjuk: a plasztikai sebészet két nagy területre osztható fel, az egyik a helyreállító, a másik pedig az esztétikai sebészet. „A köznyelv az esztétikai sebészet részével jobban tisztában van, de itt a Honvédkórházban a plasztikai sebészet leginkább helyreállító sebészeti beavatkozást jelent. Hetven százalékban rekonstrukciós műtéteket végzünk, míg a többi eset kézsebészeti, illetve esztétikai" – húzza alá dr. Fekete Attila, aki azt is elárulja az Országos Egészségpénztár meglehetősen egyértelműen és szigorúan meghatározza azoknak a beavatkozásoknak a körét, amelyek csak esztétikai műtétként végezhetők el. Természetesen a Honvédkórház szakemberei is végeznek esztétikai beavatkozásokat, ezek azonban térítéskötelesek.

„Plasztikai sebészet tekintetében a Honvédkórházban igyekszünk együttműködni az egyéb sebészeti szakmákkal – például az általános sebészethez, az ortopédiához, a baleseti sebészethez vagy éppen a szájsebészethez -, hogy velük együttműködve aktív részt tudjunk vállalni a betegek lágyrész- és csonthiányainak pótlásában. Ez jelentheti akár egy kutyaharapás következtében sérült fül helyreállítását, de egy daganat eltávolítását követő asszimetriát is. Szerencsére extrémitásokkal viszonylag ritkán találkoznak, a mindennapos feladataik között a leggyakrabban a bőrtumorok eltávolítását követő szövethiányok pótlását végzik. „Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kimetszett daganat nagysága szükségessé teszi, akkor a környezetből lebenyeket forgatunk a hiányba. Azért, hogy a beteg egy jó minőségű sebfedést és szövetpótlást kapjon, aminek következtében nem lesz asszimetriája, nem lesz deformitása, s ezáltal jobb lesz az életminősége is" – hangsúlyozza a főorvos, hozzátéve: az osztály a honvédorvosi ellátás keretén belül, az igényjogosultak ellátásán túl elvégzi a budapesti összlakosság plasztikai sebészeti ellátását és regionális, valamint országos ellátást biztosító égési és plasztikai sebészeti osztály is egyben.

Az égés akár életveszélyes is lehet

Dr. Fekete Attilától megtudjuk: nem ritka, hogy súlyosan megégett sérülteket szállítanak hozzájuk, akiket más kórházakban már nem tudtak megfelelően kezelni. „Az égés nem egy adott bőrterület különböző mélységű károsodását jelenti, hanem az úgynevezett égésbetegségről kell beszélnünk, ami a teljes szervezetre kihat. Ilyen esetben az egész emberi test dolgozik a terület gyógyulásáért. Tudni kell, hogy az égés azért lehet akár életveszélyes is, mert gyakran légúti sérülésekkel jár együtt, illetve az égés során felszabaduló különféle káros anyagok a véráramba jutva a test egészének működését is befolyásolhatják; nagymértékben megváltoztathatják a laborparamétereket és a különböző életfunkciókat. Emiatt az égésbetegség kezeléséhez nagyon komoly, intenzív hátteres ellátás is szükséges, ami itt nálunk, a Honvédkórházban megvan" – mondja a főorvos, akitől megtudjuk, hogy az égés helye, nagysága és mélysége mellett a sérültek életkora és egészségi állapota is sokat számít annak megítélésében, hogy mennyire súlyos egy sérülés.

Az égés kiterjedését a sérült kézfelületének nagyságából lehet megállapítani, általában egy tenyérnyi terület a bőrfelület egy százalékának felel meg. Az égés mélysége – vagyis az, hogy első-, másod- vagy harmadfokú – pedig az elváltozás színéből nagy pontossággal megítélhető.

„Sajnálatos tény, hogy egy súlyos, nagy kiterjedésű, mély égés után keletkezett hegek miatt a páciens egy életre szóló kapcsolatban marad az őt ellátó égéssebész kollégával. Különösen, ha fiatalabb égett betegről van szó. Hiszen az égés után keletkezett hegek nem tágulnak, azokat időről-időre műtétileg korrigálni kell. Ezek a páciensek rendszeresen járnak kontrollra, gondozásba vannak véve, így a szükséges beavatkozásokat adott időben el tudjuk végezni" – árulja el dr. Fekete Attila, akitől megtudjuk: ma már a tudomány ott tart, illetve a sebészi gyakorlat eljutott odáig, hogy nagyon jó eredményeket sikerült elérni a helyreállító műtétek során. Ezekkel azonban nem mindig vannak tisztában a betegek.

A Honvédkórház Plasztikai és Égéssebészeti Osztályán szakorvosok és szakvizsga előtt álló rezidensek egyaránt dolgoznak – akiknek munkáját a szakszemélyzet, azaz az ápolók és az asszisztensek segítik. Az idősebb szakorvosoknak általában legalább két szakvizsgájuk van, mivel néhány évvel ezelőttig a plasztikai sebészit csak ráépülő szakvizsgaként lehetett megszerezni az általános sebészeti vagy pedig a baleseti sebészeti mellett. Mind a plasztikai sebészeti, mind pedig az égési részleg 15-15 ággyal rendelkezik, ám utóbbiak közül néhányat az akut felvételek miatt üresen kell tartani – sorolja a főorvos, hozzátéve: egy hónapban általában 50-60 altatásos műtétet tudnak elvégezni, de emellett hetente mintegy 60 ambuláns beavatkozást is végrehajtanak, amit helyi érzéstelenítéssel végeznek.

„Véleményem szerint nagyon fontos, hogy egy pácienst csak akkor lehet jó minőségben ellátni, ha a kezdetektől fogva az ellátásában érintett összes társszakma képviselői jelen vannak. Ugyanis manapság az az elv, hogy megpróbálunk minden elveszett funkciót nemcsak megmenteni, hanem pótolni is. Ehhez viszont egy szemléletváltásra van szükség, olyan orvosoknak kell már az első ellátás során – amikor még semmi nem történt a beteggel – találkozniuk a sérülttel, akik meg tudják ítélni, hogy abból az adott sérülésből mit lehet majd »kihozni«. Hiszen nekünk, plasztikai sebészeknek a későbbiekben majd ebből kell felépítenünk egy elveszett funkciót. De ehhez tudnunk kell, hogy pontosan mit kell csinálnunk, előre kell látnunk minden egyes lépést. Ha az elsődleges ellátás során a plasztikai sebész nem vesz részt az ellátásban, akkor történhetnek olyan jóvátehetetlen lépések – például egy nem helyes irányba vezetett bemetszés – ami a későbbi rekonstrukciót lehetetlenné teszi" – mondja dr. Fekete Attila, hozzátéve: a Honvédkórházban már mindent megtesznek annak érdekében, hogy az összes érintett pácienst ennek szellemében lássák el.