Égi legendák – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Mivel a légi csatában bevetett összes géptípus ismertetése meghaladná a rendelkezésre álló kereteket, inkább azokat mutatjuk be, amelyek fontos szerepet kaptak a harcok során, illetve valamilyen érdekesség kapcsolódik az adott változathoz.A spanyol polgárháború (1936–1939) óta egyre több tapasztalatra szert tett német légierő (Luftwaffe) bizonyos értelemben komoly hiányosságokkal kezdett bele a Brit Királyi Légierővel (Royal Air Force – RAF) vívott háborúba. Nem rendelkeztek például nagy hatótávolságú bombázógéppel: a Lengyelország elleni hadjárat során, majd a nyugati hadszíntéren jeleskedő, két hajtóműves könnyű és közepes kategóriájú gépek bombaterhelése, illetve hatótávolsága erősen korlátozott volt – a gyakorlatban csak Anglia keleti és déli részét tudták eredményesen támadni. Mindez arra vezethető vissza, hogy e típusok elsősorban a szárazföldi erők támogatására épültek, mint például az akkoriban legmodernebbnek számító Junkers Ju 88A. A több mint 15 ezer példányban gyártott gép a harcokban – két lassúbb társához, a Dornier Do 17-hez és a Heinkel He 111-hez képest – csak kisebb számban teljesített szolgálatot, s az új típussal a hajózók 1940-ben sok balesetet szenvedtek el. Egyes statisztikák szerint a csatában megsemmisült háromszázhárom Ju 88A1 és A5 közel fele nem a britekkel vívott harc során, hanem műszaki problémák, pilótahibák, illetve a kedvezőtlen időjárás miatt veszett oda. Ez a számadat annak fényében nem meglepő, hogy a Ju 88-asok irányítása a „kezesbárány" He 111-eshez képest sokkal nagyobb odafigyelést igényelt.