Elmentek, de a szívük örökre itthon maradt…

Szöveg: Takács Vivien | 2015. január 8. 15:07

Az első világháborúnak állít emléket az a húsztablós szabadtéri kiállítás, amelyen személyes hangvételű leveleket, naplórészleteket, valamint archív fotókat láthatnak és olvashatnak az érdeklődők január 18-ig Budapesten, az V. kerületi Vigadó téren.

Az 1914-től 1918-ig tartó Nagy Háború több mint tizenötmillió − köztük legalább félmillió magyar − ember életét követelte.
A húsz táblából álló kiállítás a többi között a háború kitörésétől a bevonuláson át a kiábrándulásig a fronton levő katonák, illetve az itthon maradott családtagok életét mutatja be.

Jósa László, az Orczy Kultúrkert Egyesület főtitkára a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta, hogy a kiállítás megvalósításának elsődleges célja a háborúban harcoló katonákra való emlékezés volt. „Az érzelmekre hatva szeretnénk megszólítani a mai magyar társadalmat" − mondta a főtitkár, hozzátéve: ha valaki a tablók elé áll, elolvassa a leveleket és a naplórészleteket, jobban bele tudja magát képzelni a háború borzalmaiba. „Az érzelmi töltettel sokkal több megmarad az emberben, mint az első világégés száraz tényanyagaiból" − emelte ki Jósa László.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállításon olvasható levél, amit Paksi István írt az olasz frontról: „Azt se mondhatom, hogy nagyon jól élünk, csak megkapjuk a rendes porciót, de hogy az milyen, azt úgy is gondolhatja, kedves anyám, de már mink megszoktuk. Otthon a kedves kutya nem eszi meg, de nekünk jó, mert jobbat nem kapunk. (…) Nálunk sok mindenfélét lehet venni. Van tej, 30 fillér literje, van tejfel, 1 fél liter 1 korona, van tojás, 1 drb. 20 fillér, van vaj, 8 korona egy kiló, van koczka czukor, 2 korona kilója, van czigaretta, szivar, dohány, minden van, ami egy katonának elég volna, csak az nincs, ami legjobban kellene, a pénz, és úgy látszik, ehhez jutunk legnehezebben."

A tablókból megtudhatjuk, hogy a cenzúra ekkor is kiemelt szerepet kapott. Léteztek olyan előrenyomtatott lapok, amelyekre kilenc nyelven fölírták az „Egészséges vagyok, és jól érzem magam" mondatot, majd a megfelelő nyelvet kiválasztva és aláhúzva küldték haza a katonák az otthon maradt szeretteiknek.

Jósa Lászlótól megtudtuk, hogy a kiállítás azért a Vigadó téren kapott helyet, mert erre nagyon sok turista is jár, akiknek leszármazottai szintén érintettek lehettek az első világháborúban.

A kiállítást az Orczy Kultúrkert Egyesület rendezésében az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatta.