Elsők és utolsók

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2015. december 28. 7:28

Azt gondolhatnánk, bizonyos tekintetben könnyű a logisztikával foglalkozó alakulat évét értékelni, hiszen nagyon erős túlzással egy mondatban leírható, hogy a 2015. esztendő ugyanolyan volt, mint az elmúlt húsz.

Gavlik Péter ezredes, az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred parancsnoka persze nem véletlenül mondta éppen a húszas számot: december elsején ugyanis fennállásuknak ezt a kerek évfordulóját ünnepelték a kaposváriak.

Hogyan ünnepeltek?

Szűk körben. Ránk jellemző módon tudniillik épp csak az ünnepelt nem jelent meg a rendezvényen, hiszen ezredünk katonái akkor is a különböző tábori ellátó csoportokban dolgoztak, illetve felkészítéseken vettek részt. Az elmúlt húsz évünkről különben nemrégiben végeztem egy kis számvetést. Húsz év, az megközelítőleg 7300 nap. Pontosabban ugyanennyi munkanap, hiszen a logisztikai szakterületen nincs hétvége és ünnep. Ennyi idő alatt a missziók ellátása érdekében több mint 3000 konvojunk ment külföldre. Durván két és fél naponta indult tehát konvoj más országokba, és összesen több mint tizenötezer tonna anyagot szállítottunk. Emellett idén kiszolgáltuk a nem fegyveres szolgálatot ellátókat, valamint a tartós külföldi tanulmányokat folytatókat is; idei évünk tehát négy különböző kontinensen, több mint húsz országot érintett.

Felteszem ezek alapján, hogy ez az év is átlagosan indult…

Így van, 2015 a szokásos leltározással, illetve a missziós váltások kiszolgálásával kezdődött. Aztán áprilisban közös német–magyar logisztikai gyakorlatot hajtottunk végre. Még tavaly felvettük a kapcsolatot a német 472. logisztikai zászlóaljjal, melynek szintén a külszolgálatot végzők ellátása a fő feladata. Létrehoztunk egy közös szállító-javító alegységet, és több katonánk szerzett Németországban az Európai Unióban elfogadott, speciális gépekre érvényes minősítéseket. Májusban kitelepültünk Várpalota környékére, és a Capable Logistician 2015 (CL 2015) nevű gyakorlatra készülve felépítettünk két hatalmas tábort. Itt már a korábban említett német–magyar vegyes szakasz szállította a gönyűi kikötőből a hadfelszerelést a gyakorlótérre. Majd azután az egész gyakorlatot mi szolgáltuk ki.

Gavlik Péter ezredes

Ez mennyire jelentett új kihívást a „Boconádinak"?

Hogy a sok közül csak egyetlen példát említsek, német szövetségeseinkkel közösen majdnem harminc ország katonáira kellett főznünk. Akadt köztük mohamedán vallású, lisztérzékeny, és több olyan is, aki különféle okok miatt nem fogyaszthatott bizonyos ételeket. Nekik mind-mind külön kellett megszerveznünk a megfelelő ellátást. Általánosságban véve ilyen komoly logisztikai gyakorlaton még nem vettünk részt. Most szembesültünk azzal, hogy a NATO-ba tartozó nemzeteknek mennyire – és miben – mások az ellátási normái. Nyilván a mi erőforrásaink is végesek, de a logisztikus-szív mindenkit vitt és visz előre. Összességében úgy érzem, jól sikerült a gyakorlat. Végezetül mi voltunk azok is, akik lebontották a CL 2015 táborát, hiszen a logisztikus katona érkezik elsőként a helyszínre, és utolsóként távozik onnan.

Aztán pedig következett az év egyik legnagyobb, és előre egyáltalán nem látható feladata, az ideiglenes biztonsági határzár építése, illetve a részvétel a határvédelmi gyakorlatokban.

Augusztus elsején kitelepültünk egy tábori ellátó csoporttal Bácsalmásra, ahol több ezer, a Bajától egészen Kelebiáig terjedő határszakaszon dolgozó katonát láttunk el. A Közös Akarat gyakorlat kezdetén aztán logisztikusaink áttették székhelyüket Bólyra, miközben a kaposvári laktanyát jelölték ki a bázisellátó csoport központjának. Amúgy még beszélgetésünk napján is mi látjuk el a Baranya, Somogy, Vas és Zala megyében dolgozó katonákat. Akadt olyan nap, amikor egyszerre 15-20, egymástól részben távol eső helyszínen kellett biztosítani az ellátást.

Az ünnepekhez közeledve rendre speciális és nemes feladatai is vannak az ezrednek…

Mikulás-csomagokat, szaloncukrot, szalámit, kolbászt és egyéb hazai finomságot szállítunk ki a határainkon túl szolgáló katonáknak. Idén újdonság, hogy a KFOR-misszióban szolgálók családtagjaitól december elején begyűjtöttük az ünnepre összekészített csomagokat, kivittük azokat, majd ugyanez a konvoj visszahozta a katonák által hazaküldeni kívánt ajándékokat. Ha lehet így fogalmazni, szerencsénk volt ezzel a feladattal, mert az Afganisztánban szolgáló missziók aktuális váltása decemberre esett, így a kiutazó állomány tudta magával vinni az ünnepekkor szokásos szállítmányt. Ciprusra pedig november 11-én indult el Kecskemétről a repülőgép.

Külső szemlélő számára meglehetősen egysíkúnak tűnhet a logisztikus munka. A monotonitás nem okoz időnként problémákat?

Nem, mivel a munkánk egyáltalán nem monoton. Minden feladat más, ráadásul a logisztikai szakterületre vonatkozó szabályok is folyton változnak. Rengeteg mindent kell figyelemmel kísérnünk. Vámszabályok, jogszabályok, állategészségügyi szabályzók, közúti és légi szállítási előírások… Minden konvoj egy új helyzet, akárhová is menjen. Nem beszélve arról, hogy a technikai eszközparkunk is változik, és az új járművekre is át kell, illetve kellett képezni a katonáinkat. A logisztikában rutinból soha, semmilyen feladatot nem lehet elvégezni. A legjobban akkor haragszom, ha valaki azt mondja: „ezt és ezt így szoktuk." Ilyen nincs! Rutinból nem lehet tíz-húsz tonnás autókkal közúton közlekedni. Rutinból nem lehet több százezres, vagy akár milliós nagyságrendű szállítmányt becsomagolni. Mert a rutinból végzett munka tévedésekkel járhat, márpedig mi nem tévedhetünk. Hiszen nekünk – többségében – a külszolgálatot teljesítő katonákat kell ellátnunk. Mi vagyunk értük, és nem fordítva. Ha valaki valamit kér, akkor azt nekünk a legjobb tudásunk szerint kell teljesítenünk. Gondoljunk abba bele, hogy akár életek is múlhatnak bizonyos apróságokon, vagy bizonyos felszereléseken, amelyeknek a kellő időben és a kellő minőségben kell megérkezniük. Sajnos én magam Irakban és Afganisztánban megéltem különböző haláleseteket, és senkinek sem kívánom azt az érzést. Ezért is az a legfontosabb hitvallásunk, hogy ami a katonák életének megóvásához vagy a katona létfenntartásához kell, annak időben ki kell jutnia a műveleti területre. Lehet, hogy banális dolog, de sokszor valóban nüánszokon múlhat élet vagy halál. Az élet megóvása érdekében mindent meg kell adnunk a katonáknak, és a Magyar Honvédség mindig meg is tett és tesz mindent ennek érdekében.

Mint ahogyan húsz éven át a logisztikai ezred is.

Folyamatosan fejlődünk, évről évre új tapasztalatokkal gazdagodunk, ez az idén sem volt másképp, és persze mi is sokat adtunk át szövetségeseinknek. A végcél persze az, hogy a NATO logisztikai rendszere egyszer teljesen egységessé váljon – ehhez pedig tanulni kell. Több tekintetben is büszke lehetek katonáimra. Például csak egyetlen apróság: a konténerszállítóval külföldre induló (gondolok itt akár Törökországra is!) tizedes mellé nem kell altisztet, tisztet vagy tolmácsot adni, mert élelmes, rátermett ember, aki önállóan is képes megbirkózni a feladattal. Büszkeség számomra az is, hogy évente több százezer kilométert vezetünk, és komoly balesetet nem okoztunk. Pedig megyünk mindenfelé, esőben és hóban is. Elmondhatom azt is, hogy az elmúlt húsz évben mindenféle szállítási módot kipróbáltunk. Szállítottunk közúton, repülőgépen, sőt, mi voltunk az első olyan alakulat, amelyik kombinált szállítást hajtott végre, azaz közúton, vasúton, illetve hajón juttattuk el a szállítmányt Kuvaitba.

Amellett, hogy a városban és a megyében is rendkívül ismertek és elismertek vagyunk, tavaly a Magyar Szabadidő és Sport Szövetségtől megkaptuk a Lakosság Sportjáért díjat, a Magyar Vöröskereszttől pedig a Véradóbarát munkahely emléktáblát.

De azért a sok munka mellett a részben elmaradt ünneplésre is jut idő jövőre?

Igyekszünk, már csak azért is, mert jogelőd alakulatunk 2016-ban ünnepli majd megalakulásának 55. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy nagyobb ünnepséget készülünk (stílszerűen fogalmazva) leszállítani mindazoknak, akik részesei voltak az elmúlt több mint fél évszázados katonai logisztikai tevékenységnek. Emellett folyamatosan várjuk az új kihívásokat, és az új logisztikus katonákat is.