A drón kifejezést először a Queen Bee nevű, brit fejlesztésű pilóta nélküli célrepülőgéppel kapcsolatban használták; a szigetország haditengerészeténél 1935 és 1947 között szolgált típus azért számított igazi újdonságnak, mert ez volt az első olyan repülőeszköz, amely – hacsak el nem találták – visszatért kiindulási helyére, olcsóbbá téve ezzel a légvédelmi feladatokra történő felkészülést. A rádiótávvezérlés egy de Havilland DH.82 Tiger Moth fedélzetén kapott helyet; ez a típus volt a brit Királyi Légierő és az egész Nemzetközösség egyik legnépszerűbb kiképzőgépe.
Ha egy üzlet beindul…Az Egyesült Államok első, széles körben alkalmazott drónja szintén egy brit születésű személyhez, Reginald Denny-hez köthető. Denny a tengerentúlon fából készült, rádiótávvezérléssel működő, hobbifelhasználású modellrepülőket árult, ám úgy gondolta, hogy a gyártmányai alkalmasak lehetnek akár az amerikai légvédelmi erők kiképzéséhez is. A hadsereg vezetésétől lehetőséget kapott egy bemutatóra, ami komoly sikerrel zárult, hiszen ötvennégy RP–4-es gép megvásárlásáról kötöttek vele szerződést. Ez azonban csak a kezdet volt: a fegyveres erők a későbbiekben az RP család számos variációját alkalmazták. Ezek közül a legfejlettebbnek az RP–8-asból átalakított, akár 225 km/h sebességre is képes OQ–14 számított, amit 1944-ben használtak először. Fennállása során Denny cége, a Radioplane hozzávetőleg 15 ezer repülőgépet készített. A gyárat aztán 1952-ben felvásárolta a Northrop, amely napjainkban az egyik legerősebb szereplő a pilóta nélküli légi járművek (Unmanned Aerial Vehicle – UAV) piacán.