Emlékezés egy önfeláldozó katonatisztre
Szöveg: Józsa Tibor zászlós | 2013. január 9. 11:23Nyolcvanhat éve sem volt enyhe a tél Szolnokon: 1927. január 8-án számos szolnoki polgár húzott korcsolyát, hiszen a Horthy Miklós (ma József Attila) úti honvédségi laktanya mögötti területen befagytak a hatalmas, vízzel telt kubikgödrök. Az alig 3-4 centiméter vastag jég azonban váratlanul beszakadt két fiatal, egy 19 éves lány és vőlegénye alatt.
A segítség gyorsan jött, hiszen a közelben többen korcsolyáztak − köztük a helyi laktanya katonái is. Az elsőként a helyszínre érkező polgári személy alatt szintén beszakadt a jég, így már három ember élete került közvetlen veszélybe.
Ekkor ért oda a helyi laktanya egyik fiatal katonatisztje, Hanzély Pál főhadnagy, aki habozás nélkül a jeges vízbe vetette magát. A szerencsétlenül járt lányt a karja alatt megfogva iparkodott feltolni a jégre, ami közben darabokra szakadozott. Időközben a bajba jutott másik polgár végső erőfeszítéssel megmenekült a jeges vízből.
A katonatiszt több mint fél órája küzdött már, mire sikerült az alélt leányt a jégre feltolnia, és az odadobott kötél végét is meg tudta fogni. Már-már úgy látszott, hogy erőfeszítéseit siker koronázza, de a következő pillanatban elmerült a jeges vízben, és többé nem látták. Egyik katonatársa kötelet kötött a derekára, és az életmentő főhadnagy után a vízbe vetette magát, a jéghideg vízben azonban görcsöt kapott, így a felszínre kellett húzni.
A katonák hamarosan csónakot hoztak a Tiszáról, és fáklyafény mellett keresték a mások életéért saját életét feláldozó főhadnagyot. Holttestét csak az esti órákban találták meg. A lábain összeakadt a két korcsolya, valószínűleg emiatt nem tudta a felszínre rúgni magát.
Mindez nyolcvanhat éve történt, a hálás utókor azonban nem felejti a bátor katonát, aki bajba jutott embertársai megmentése közben a legbecsesebbet, saját életét áldozta fel.
Hanzély Pál honvéd főhadnagy példás, önfeláldozó cselekedetéről emlékeztek meg január 8-án Szolnokon.
A hős tiszt emléktáblájánál − amely mellett korhű egyenruhában díszőrséget álltak a Szolnok Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány hagyományőrzői − először Kutasi Mónika, az MH Ludovika Zászlóalj honvédtiszt-jelöltje szavalta el Babits Mihály A fiatal katona című versét, majd Kómár István római katolikus lelkész osztotta meg az önfeláldozásról szóló gondolatait az egybegyűltekkel.
Az egyházi szónoklatot követően a Hanzély család jelen lévő tagjai hálás szívvel mondtak köszönetet, hogy ennyi év után is megemlékeznek Hanzély Pálról, családjuk hős tagjáról.
A megemlékezésen Szolnok megyei jogú város képviselői mellett a helyőrségben települt alakulatok vezetőivel közösen koszorút helyezett el Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoka, Szolnok helyőrségparancsnoka.
A koszorúzási ünnepség zárásaként a Magyar Takarodó dallamai csendültek fel.
