Emlékeznünk kell Katynra!

A Katyn, tömeggyilkosság, politika, erkölcs című kiállítás ünnepélyes megnyitóján Bozó dandártábornok azt mondta: rendkívül tragikus esemény volt a katyni mészárlás, és a morális tanulság mellett hadtörténeti szempontból is nagyon fontos. A katona nem azért van, hogy segédkezzen egy tömegmészárlás végigvitelében, hanem azért, hogy védje a saját hazáját és a régi korok lovagi hagyományainak megfelelően viselkedjen. „Emlékeznünk kell azért is, mert több évszázados hagyományai vannak a magyar és a lengyel barátságnak" – fűzte hozzá.

Hangácsi István, a Vigyázó Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke mint főszervező elmondta: a hatalom mindent ellenőrzése alatt tartott a Szovjetunióban, és pontosan azért tarthatta kordában állampolgárainak millióit, mert tudatlanságot kényszerített rájuk és röghöz kötötte őket. „Pontosan ez a tény teremtett olyan helyzetet, amelyben az államhatalom nemcsak mindenhatóként, hanem minden erkölcsi és fizikai kontroll nélkül kormányozhatott" – mondta.

Ebben a rendszerben bármikor bárki eltűnhetett, anélkül, hogy akár a legkevesebb információ kiszivárgott volna arról, hogy mi lett vele. „Így történt ez Katyn esetében is! A szovjet államhatalom körömszakadtáig tagadta a gyilkosságok megtörténtét (…), először eltűntnek nyilvánították a lengyeleket, majd pedig azt állították, hogy ezeket a kivégzéseket a németek követték el" – mutatott rá.

Katarzyna Sitkó, a budapesti Lengyel Intézet vezetője az eseményen azt mondta: Katyn a lengyel történelmi emlékezet nagyon fontos része. „Olyan tragédia, amely ma is rányomja bélyegét a lengyelek gondolkodására, és ma is befolyásolja a politikai nézeteinket. Katyn nemcsak az emberi képzeleten túlnyúló tömeggyilkosság, ez a bűntett példaként állítja elénk az egész kommunista diktatúra működését" – fűzte hozzá.

A kiállítás megnyitóján bemutatták Konrad Sutarski Az én Katynom című könyvét. Az író a rendezvényen azt mondta: a kötet saját édesapja tragédiáját dolgozza fel, azon keresztül bemutatva a katyni mészárlást. A szerző apja katonatiszt volt a második világháborúban, és ő is áldozatul esett a szovjet titkosszolgálatnak, az NKVD–nek.

A katyni erdőben és környékén elkövetett rémtettet az oroszok a ‘90-es évek elejéig tagadták, végül Gorbacsov, az akkori elnök elismerte, amit mindenki tudott: több mint 22 ezer lengyel katonatisztet mészároltak le 1940-ben.

A kiállítás egészen a hónap végig látogatható, így nemcsak a szentendrei bázis dolgozói és tanulói tekinthetik meg, hanem a civil érdeklődőknek is lehetőséget teremtettek erre.

Fotó: Dévényi Veronika