Emlékművet avattak a Ludovika Akadémián

Az emlékmű leleplezésekor Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta: Magyarország első találkozása a 20. század diktatúráival a Tanácsköztársaság volt, a több mint 1100 éves magyar történelem rövid, mindössze 133 napig tartó, s meglehetősen dicstelen időszaka. „E néhány hónap története megmutatta, mire számíthatunk mi, magyarok a totális államoktól, és mire számíthatunk a kommunistáktól" – emelte ki. Az akkori események után száz évvel azokra emlékezünk, akik már akkor a diktatúra ellen harcoltak a Ludovikán és szerte az országban.

Rámutatott: a Ludovika Akadémia nemzeti intézmény volt, s az ott végzett fiatalok méltó hírnevet vívtak ki neki, hiszen „A nemzet szolgálatában, a hazáért mindhalálig!" jelmondat szellemében harcolták végig az első nagy háborút. 1919 júliusában is magától értetődő volt a növendékek számára, hogy vállalják a harcot. Az itt végzett fiatalok tudták, kihez, kikhez kell hűségesnek lenniük, s amikor az ország nagy része bénultan vette tudomásul a kiépülő diktatúrát, e diákok megtették, ami erejükből tellett. Az előkészítetlen felkelés célja az volt, hogy megbuktassa a diktatúrát, s átadja a szociáldemokratáknak a hatalmat.  „Mégis azt kell, hogy mondjuk: ennek a harcnak az üzenete mégis egyértelmű. Vannak pillanatok, amikor az áldozatok a hőstetteikkel üzennek a jövőnek. Ami itt történt, s amit az emlékoszlop is üzen a jövőnek, hogy voltak, akik a legnehezebb időkben a legtöbbet, a saját életüket is készek voltak feláldozni a hazáért" – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve: a Ludovikán mindig érvényes kell, hogy legyen ez az üzenet.

Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora ünnepi beszédében úgy fogalmazott: 1919. július 24-én tört ki a Ludovika Akadémiáról induló felkelés a Tanácsköztársaság ellen. Aznap délután a Róbert Károly körúti laktanya udvarán ágyúlövések dördültek el. A Ludovika parkjában felállított üteg ezekre válaszolva tíz lövést adott le. A jelre az Óbudai Hajógyár térségéből a Dunai Flottilla három hajója, a Csuka, a Maros és a Pozsony legénysége árbócra húzta a magyar lobogót, s megindult dél felé. Így vette kezdetét a felkelés, amelyben 29 tiszt és 257 akadémikus fegyveresen szállt szembe a kommunistákkal.

Az események után egy évvel avatták fel azt az emlékművet, amelynek pontos másolata most végre a helyére kerülhet – mondta a rektor, és emlékeztetett: az eredeti oszlop 1945 után tűnt el. A díszes, szépen megmunkált kőoszlopra az áldozatok nevét vésték fel. Lemberkovics Jenő, ivándai Karátson István és Mildner Ferenc századosok, valamint Erődy Ödön tartalékos főhadnagy, illetve Pogány Jenő második évfolyamos akadémikus neve szerepel az újra felállított emlékművön is. „Az oszlop újrafaragása és újonnani felállítása erkölcsi kötelességünk volt. Ezzel még nem építettünk semmi újat, csak helyreállítottuk a kizökkent idő egy rövidke pillanatát" – fogalmazott Koltay András.

Az emlékmű leleplezésekor jelen volt Szabó István, a honvédelmi tárca honvédelmi ügyekért felelős államtitkára és Pohl Árpád dandártábornok, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja. Az ünnepségen – amelyen több hagyományőrző szervezet és az MH Központi Zenekar is közreműködött – a MH HFKP és Magyar Tartalékosok Szövetsége hagyományőrzői három díszlövéssel tisztelegtek a Ludovika hősei előtt.

Az emlékmű megáldása után elhelyezték a kegyelet koszorúit a műalkotás talapzatánál.