Emléktáblák katonahősöknek

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2016. december 9. 7:11

Az 1956-os forradalom és szabadságharc során életüket vesztett katonák emlékére összesen tizenhat emléktáblát avattak fel az elmúlt hetekben, illetve avatnak fel a közeljövőben helyi önkormányzatok, a HM Hadtörténelmi Intézet és Múzeum (HM HIM) kezdeményezésére, és a Magyar Honvédség közreműködésével.

Budapest mellett Aszódon, Dunaföldváron, Kecskeméten, Székesfehérváron, Szolnokon, Táborfalván, Tapolcán, Tamásiban, Pápán, Taszáron, Ercsiben, Bodajkon, Esztergomban és Rétságon is láthatóak – illetve láthatóak lesznek – azok az emléktáblák, amelyeknek köszönhetően mindenki méltó módon emlékezhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc katonahőseiről.

A HM HIM összesítette a szovjet csapatok intervenciója során elesett katona hősök adatait, kitérve haláluk körülményeire is. A kutatás alapja Horváth Miklós és Tulipán Éva „Keresztutak. Magyar Néphadsereg, 1956" című kiadványa. A 2006-ban publikált kötetben a szerzők a Magyar Néphadsereg 1956-os szerepvállalását elemezték, kitekintve annak kevésbé ismert aspektusaira, így a magyar katonai halálozásokra és a hadsereg állományát érintő megtorlásokra. Megvizsgálták az elhunyt katonaáldozatok, a kivégzettek és a börtönbüntetésre ítélt (volt) katonák helyzetét, áttekintve a honvédség teljes 1956-os emberveszteségét, mely 233 főt jelent.

A munka során a kutatók különös hangsúlyt fektettek az egyoldalú szovjet fegyverhasználat következtében Budapesten, illetve vidéken és a szovjetekkel vívott tűzharcban a fővárosban és vidéken elhunyt áldozatokra. Megállapították, hogy a katonaáldozatok tizenhat százaléka a szovjet csapatokkal vívott tűzharcban veszítette életét. Jóval magasabb azonban az egyoldalú szovjet támadás következtében elesettek száma, amely a katonai veszteség negyvenhat százalékát teszi ki. Így a szovjetektől (tűzharcban vagy egyéb körülmények között) kapott sérülés következtében elhunyt katonák aránya összesen eléri a hatvankét százalékot.