Faltól falig

Szöveg: Cs. Sárkány Beáta szakaszvezető | 2014. november 30. 15:44

Az elmúlt hét az eddigiektől lényegesen eltérő harcmodor elsajátításával telt a Litvániában állomásozó magyar katonák számára. Miután az Iron Sword 2014 gyakorlat négynapos komplex harcászati feladata során saját bőrükön tapasztalták meg a litván fenyőerdők rabul ejtő sűrűjét és a sajátos terep adta nehézségeket, most a Baltic Training 2014 gyakorlat egyik elemként az épületharcászat sajátosságaival ismerkedtek a ruklai laktanyában.

Az egyhetes kiképzés lényege az volt, hogy a katonák megtanulják és begyakorolják, miként kell a tűzcsoportoknak beépített területen mozogni, épületbe behatolni, a folyosókat, helyiségeket megtisztítani és az épületet elfoglalni. Míg az elmúlt időszakban terepen végrehajtott feladatok esetén a század leleményességére, kreativitására és a kialakult helyzethez való alkalmazkodására volt szükség, most pont az volt a lényeg, hogy mindenki az előre meghatározottak alapján tevékenykedjen attól függetlenül, mi is vár rá az egyes helyiségekben.
A feladat abban is különbözött az eddigiektől, hogy a tűzcsoportoknak sokkal zártabban kellett mozogniuk, és így sokkal inkább kellett figyelniük kell egymásra, mint nyílt terepen.

A katonák két csoportban tevékenykedtek: egy támogató tűzcsoportban, amelynek tagjai általában a géppuskások voltak és az épületet biztosították kívülről, valamint a behatoló tűzcsoportban, amelyik ténylegesen bement az épületbe és elkezdte a helyiségek megtisztítását. A támogató csoportnak arra kell figyelnie, hogy amíg a behatoló csoport odaér az épülethez, a nyílászárókat folyamatosan tűzzel biztosítsa, illetve az ott esetlegesen megjelenő ellenséget ártalmatlanítsa, ezzel is gondoskodva róla, hogy a másik csoport odaérjen az épülethez. Nagyon fontos volt, hogy a behatoló csoport kommunikációja az épületen belül folyamatos és egyértelmű legyen, megakadályozva ezzel az esetleges baráti tűz kialakulását.

„Véleményem szerint az épületben vívott harc az egyik legkedvezőtlenebb hadviselési forma, hiszen itt mindenre lehet számítani, a meglepőaknáktól kezdve a kézigránáton át botlódrótra és bármi másra. Csak az ellenség leleményességétől függ, hogy mivel próbálja megakadályozni az épületbe történő behatolást" − hangsúlyozta Vastag Gábor százados, a lövészszázad parancsnoka. „Mivel épületbe történő behatolás esetén valójában váratlan helyzetekre kell számítani, nem tudjuk, hol milyen helyiségek vannak és mi vár ránk. Nem ismerjük az épület alaprajzát, éppen ezért is kell jól begyakorolni, hogy a csoportokon belül kinek hol a helye és mi a feladata. Az eljárás, amit alkalmazunk, kimondottan ezekre a váratlan és ismeretlen helyzetekre készíti fel a katonákat. Attól függetlenül, hogy milyen az épület és a különböző helyiségek elrendezése, mindenkinek mindig ugyanaz a feladata és az előre meghatározott elhelyezkedése. A behatoláson túl a katonák még azt is elsajátították, hogyan kell az ártalmatlanított ellenség ruházatát átvizsgálni és kivinni az épületből."

A kiképzés litván mentorok segítségével folyt, és alapvetően a 21. század kihívásaihoz igazodva, napjaink legfrissebb fegyveres konfliktusainak tapasztalataira épült. A magyar század vezetése úgy véli, vannak olyan elemek a litván kollégák eljárásaiban, amelyeket beépítve hasznosítani tudnak majd a jövőben a hazai kiképzések során is.