„Fegyverek között a szeretet”- műsor indul a Mária Rádióban

Szöveg: Fodor Endre | 2012. november 7. 16:48

A katona, a rendőr, a tűzoltó – ezek a szolgálatok mintha egy különálló csoportot alkotnának ma, pedig ők hozzánk tartoznak, akik úgy élik meg hivatásukat: a honfitársainkat szolgáljuk, védjük. Őszinte szeretettel teszik azt, ezért tanultak, ezért hoznak fizikai áldozatot sokszor. Azt szeretnénk tehát, hogy egy igazi találkozás születne meg a műsor által a katonaság világa és azok között az emberek között, akikért ők léteznek. Bíró László katolikus tábori püspök többek között e gondolatokkal ajánlja a Mária Rádióban novemberben 7-én kezdődő műsort, amely honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról szól a hallgatóinak.

Amikor először szóba került az, hogy a Mária Rádióban egy honvédségi műsor jelenik majd meg, akkor először azokra az idős hallgatókra gondoltam, akik együtt imádkozzák a rózsafüzért a rádióval, akik szentmisét hallgatnak. Hogy jön ide egy honvédelmi adás? – kérdeztem magamtól. Hogyan fogják ezt a műsort hallgatni, milyen érzésekkel? Azután belegondoltam abba, hogy mit is szeretnénk majd kínálni ebben az adásban. Inter arma caritas – Fegyverek között a szeretet, ez a műsorunk címe. A honvédség jelenik meg a Mária Rádióban, olyan emberek, akik elkötelezettjei például a felebaráti szeretetnek. A katona is ember, családban él, ő is imádkozik, s majd a műsorainkban hallható lesz, hogy mennyi-mennyi katonaságtól érintett szent van, mennyi emelkedett gondolat van abban a világban, amit úgy nevezünk, hogy honvédség.

Örülök tehát annak, hogy az az „idegenség", ahogyan sokan tekintenek a honvédségre, megszűnhet majd; megtapasztalható lesz, hogy mennyire ember az ember, mennyire keresztény a keresztény mundérban is, és mennyi igyekezet és jó szándék van az ilyen elkötelezettségű emberek világában. Sokkal idegenebbül hangzik az a szó, hogy honvéd vagy katona, mint amennyire kellene, hogy érezzük. Pontosan azért, mert egyre kevésbé találkozunk a társadalomnak ezzel a csoportjával. A korábbi időkben legalább a hadköteles kiskatona hazament, s szüleinek elmondta a különféle, vele megtörtént történeteket. A katonaságról létezett egy érdekes kép, hogy ez egy „oroszlánok verme", ahová ha valakit bedobnak, akkor őt az oroszlánok előbb vagy utóbb szétmarják. Ma már ugyanakkor más világ a katonaság. Nem hiába van világszerte jelen az egyház is a katonák között, amely nem a fegyverek védelmének ad egyfajta ideológiát, hanem az egyház missziós küldetésének megfelelően szeretne mindenütt jelen lenni, ahol az emberek élnek.

A Magyar Honvédségen belül a Katolikus Tábori Püspökség milyen feladatot lát el?

Az egyház feladata mindenhol ugyanaz: Krisztust hirdetni! Ezt teszi egy sajátos formában a tábori lelkész is. Jelen van a helyőrségben, egyszerűen, a felszentelt voltában való jelenlétével a figyelmet a létnek egy olyan dimenziójára irányítja, amelyről az ember oly’ gyakran elfeledkezik: a lelki, szellemi dimenziójára. A felszentelt pap akár mundérba öltözött emberek között van, akár egy településen az egyházközséget vezeti, feladata mindig ugyanaz: ő Isten jele az emberek között. A katonaság körében is a tábori lelkész Isten jele! Érdekes ez a jelszerep. Egyik, Afganisztánban szolgálatot teljesítő papkollégám szava cseng mindig a fülemben, aki azt mondta: ha végigmegyek a táboron, mindenki szeretettel int és rám mosolyog. Egy pap mellett nem tudnak úgy elmenni az emberek – mondja −, hogy ne mosolyognának rá. Érdekes helyzete ez a papnak, akár külföldi misszióban van, akár idehaza. Van egy sajátos jellege a papi létnek a katonák között. A műsornak a címe ugye az, hogy Inter arma caritas, amely egy Rómából „hazahozott" idézet. Az emberek megérzik tehát a pap szerepét; nem fogalmazzák meg talán ilyen frappánsan, hogy a pap „fegyverek között a szeretet", hanem valamiképpen érzik azt, hogy ő egy más világnak a jele. Ez a másság nem idegenséget jelent, hanem valami hozzánk tartozót.

Különösen manapság elmondható az, hogy a tábori lelkészek jelenléte egyfajta kapaszkodó is, lelki támasz akkor, amikor szűkebb vagy tágabb környezetünkben mintha minden a feje tetejére állt volna az értékrendet tekintve.

Igen, ez is egyre világosabb feladata. A római konferencián is azt fogalmazták meg, hogy a papnak a hagyományos szerepek mellett, mint például a liturgikus szolgálat, képviselnie kell a szilárd értékrendet, az erkölcsi, etikai elveket például a Magyar Honvédségben. Egyre inkább tudatosul a honvédelem vezetésében is az, hogy mennyire fontos szerepe van a papnak, az, hogy világos etikai elvek mentén szólaljon meg, akár a képző intézetekben beszél, az órákon, akár liturgikus keretek között ebben az értékrendjében elbizonytalanodott világban. Egy szilárd értékrend az valóban kapaszkodó, ahogyan ezt ön is említette.

Biztosan felmerül az olvasókban − s a műsor hallgatóiban is − az, hogy mi a különbség a papi hivatást tekintve a katolikus tábori lelkészek és az egyházközségekben munkálkodó papok között?

Az egyházközségben tevékenykedő papot látják temetni, esketni, a kertjét művelni, bevásárolni, tehát hétköznapibb helyzetben is. A katona pap ugyanakkor ott van a helyőrségekben, ahol mindenki teszi a dolgát, van, aki kiképzésre megy, mások adminisztratív munkát látnak el, a pap ott van közöttük. Más a kapcsolatteremtésnek a lehetősége, a kerete. Ugyanakkor az, az összezártság, amely egy helyőrségben létezik, az mégis egyfajta nyitottságot ad a papnak a környezetében lévő emberek felé, s viszont. Egyszóval, a pap nem egyfajta „mágikus figura", mint például az egyházközségekben sokszor csak liturgikus ruhában látott pap, vagy a hétköznapi ruhája ellenére is inkább az egyház liturgikus szolgájaként megjelenő személy. Itt sokkal inkább közéjük valónak érzik az emberek a tábori lelkészt, hiszen hozzájuk hasonlóan egyenruhában jár-kel közöttük, annak minden pozitív és negatív együttjárójával.

Mi a jelentősége ennek a rádióműsornak?

A rádióhallgató szempontjából megközelítve a kérdést, úgy válaszolnék, hogy azt mondja az Úr Jézus, hogy ti vagytok a Föld sója, ti vagytok a kovász. Egy kovász nem tudja kiváltani a hatását, ha egy milliméterre is, de távol van a kovásztól. Egy só, ha nem vegyül bele a levesbe, akkor nem tudja kifejteni a hatását. Azok az eszközök, amelyekkel az egyház jelen van, vagy amelyeket használ, hogy megjelenítse önmagát, abban segítenek számára, hogy az előbb említett kovász vagy só szerepét betöltse az emberek között. Amikor a Mária Rádióban az adásunk megjelenik, akkor egy picikét a hallgatók figyelmébe, imádságába, szeretetébe ajánljuk magunkat. Hogy figyeljenek oda azokra az emberekre, akik a mi érdekeinket védik, akik értünk vannak. A katona, a rendőr, a tűzoltó – ezek a szolgálatok mintha egy különálló csoportot alkotnának, pedig ők hozzánk tartoznak, s úgy élik meg hivatásukat: a honfitársainkat szolgáljuk, védjük. Őszinte szeretettel teszik azt, ezért tanultak, ezért hoznak fizikai áldozatot sokszor. Azt szeretnénk tehát, hogy egy igazi találkozás születne meg a műsor által a katonaság világa és azok között az emberek között, akikért ők léteznek.

Az Inter arma caritas című műsor szerdánként este 18 óra 40 perctől, valamint ismétlésben szombaton délután 5 órától, kedden hajnalban 4 óra 10 perctől hallható.