Főhajtás egy végvári vitéz előtt

A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a Prohászka-ligetben, a régi várfalnál, Wathay Ferenc szobránál, a város török uralom alóli felszabadulása alkalmából rendezett ünnepségen úgy fogalmazott, hogy „az erőteljes szoboralak ma is védi a várat, és emlékeztet, hogy Fehérvár polgárai nagyszerű elődök nyomdokain járnak."

A székesfehérvári katonák, a város vezetése, valamint a település civil szervezetei – a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület szervezésében – minden év szeptember 19-én megünneplik, hogy a város 1601-ben ezen a napon szabadult fel ideiglenesen a török uralom alól.

Wathay Ferencet ezt követően, 1602 áprilisában nevezték ki a fehérvári vár magyar védőinek parancsnokává. A törökök nem sokkal később, augusztus 12-én − Jemiscsi Hasszán nagyvezír vezetésével − megkezdték a vár ostromát. Augusztus 28-ára már a belső várba szorították vissza a védőket, ahol − egyes leírások szerint − Wathay vezetésével alig 200 ember maradt harcképes. Augusztus 29-én a német parancsnok, a magyar védők hozzájárulása nélkül, feladta a várat. A benyomuló török ellen kitartó Wathay Ferenc sebesülten, három sebből vérezve esett fogságba. Budán, majd Nándorfehérváron raboskodott, innen 1603. május 4-én sikerült megszöknie. Bujdosása közben újra elfogták Karánsebes térségében, majd egy újabb szökés után Lippánál kapták el. 1603 októberében hatvan rabtársával együtt Isztambulba vitték, ahol a hírhedt Héttorony foglya lett. A fogságból − fogolycsere útján − 1606-ban szabadult. Ezt követően Győrben lovasparancsnok lett, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve a cseszneki vár kapitányává nevezték ki.

Az ünnepség méltó lehetőséget adott arra is, hogy a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Wathay Ferenc Bajtársi Egyesületnek zászlót adományozhasson, majd a zászló átadása után közös koszorúzással hajtsanak fejet a múlt hős katonája előtt.