Generációváltás – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Gyakorlatilag szinte egyszerre „futott ki" számos fontos NATO-tagállam hadseregének páncélozott szállítójárműve. A több évtizedes szolgálat után búcsúzó eszközöket modern járművekkel kell felváltani. Ezt mondani könnyű, de a megfelelő járművet kiválasztani, a vele szemben támasztott követelményeket megfogalmazni egyáltalán nem egyszerű. Gumikerekek vagy lánctalpak? Több páncélzat vagy kisebb tömeg? Védelem vagy könnyű szállíthatóság? Több fegyverzet vagy több szállítható katona?

Vízi jártassági

Az egyik legrégebben húzódó beszerzés az amerikai tengerészgyalogság úszóképes harcjármű-programja (Amphibious Combat Vehicle – ACV). Az 1972 óta hadrendben álló, azóta többször is modernizált AAVP–7A1 gyengéit (mint például az aknák, improvizált robbanóeszközök elleni elégtelen védelem, a ma már nem kielégítő fegyverzet) a 2003-ban indított iraki hadművelet mutatta meg. A lecserélésre indított ACV-program sem ma kezdődött: egy sikertelen projekt után 2011-ben indították el. A két fázisra osztott program első részében (ACV 1.1) egy 8×8-as hajtásláncú, gumikerekes, a háromfős személyzet mellett legalább 10 (de inkább 13) felszerelt tengerészgyalogost szállítani képes, minimum egy 12,7 milliméter űrméretű géppuskával ellátott, távirányított toronnyal rendelkező, úszóképes, páncélozott járművet keresnek.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin április 14-én, pénteken megjelenő számában!)