„Ha a lelket megcsonkítjuk, arra nincsen protézis”

Idén is utazott tábori lelkész az Isonzó Expressz nevű zarándokvonattal az egykori első világháborús olasz frontra, a mai Szlovénia és Olaszország területére. A HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal felkérésére a Protestáns Tábori Püspökség Dudás Ferenc hadnagyot delegálta a zarándokútra.

„Örültem a felkérésnek, hiszen személyes kötődésem is van az isonzói fronthoz: dédnagyapám itt harcolt és itt esett el száz esztendővel ezelőtt. Hogy pontosan hol és milyen körülmények között, azt még csak most kezdtük el kutatni a családban. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a 51. gyalogezredhez tartozott és az erdélyi csapatokkal érkezett a hadszíntérre" − mesélte Dudás hadnagy, aki az Isonzó Expressz programján minden temetőbe úgy ment be: lehet, hogy éppen most akad rá arra a sírra, ahol dédapja nyugszik. „Ugyanis azt sem tudjuk pontosan, hogy hol temették el. Minden temetőben, minden magyar sírfeliratnál megdobbant egy kicsit a szívem, hátha…, de sajnos nem sikerült a nyomára bukkannom."

A református tábori lelkésznek természetesen „szolgálati feladatai" is voltak az ötnapos zarándokút során. A budapesti Nyugati pályaudvaron, még az indulás előtt megáldotta a vonatot és utasait, a svetói temetőben megtartott megemlékezésen pedig imát mondott. „Beszédem központi szakaszában a Prédikátor könyvéből idéztem, miszerint »megvan az ideje a sírásnak, megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a háborúnak, megvan az ideje a békének«. Ehhez tettem még, hozzá, hogy szerintem az Isonzó Expressz utasai számára most a kegyeletteljes megemlékezésnek van itt az ideje" − mondta.

Dudás hadnagy szerint a Doberdó-fennsíkon és az Isonzó völgyében tett zarándoklatnak minden résztvevő számára különös jelentősége volt.

„Egy háború emléke miatt vagyunk itt, és a háború az nem jó dolog. Amennyire lehet – és ez a krisztusi parancs is −, a békességre kell törekednünk. Minden háborút alá kell támasztani egy ideológiával. Ideológia nélkül még soha nem volt háború. Amit aztán vagy elfogadtak a katonák vagy nem. Szerintem különösen itt, az isonzói fronton nem fogadták el ezt az ideológiát. A legtöbb háború azért indul el, hogy területet foglaljanak el, de a Biblia is azt írja, hogy a Föld az az Istené, tehát nem vindikálhat egyetlen nemzet sem jogot arra, hogy egy másik nemzetet kitúrjon onnan" − hangsúlyozta.

Kitért arra is, hogy az egykori frontvonal legfontosabb történelmi emlékhelyeinek felkeresése során − látva azt, hogy az egykoron itt szolgált katonák mennyit szenvedtek − megerősödött benne az a hit, miszerint az emberiségnek a békességre kell törekednie.

„Menjünk el a végsőkig azért, hogy ne kelljen fegyvert rántani, mert láthatjuk, hogy annak mi lett a következménye. Életek mentek tönkre, életek rokkantak bele, és nemcsak a katonákról beszélünk, akik itt az életüket vesztették, hanem az otthon maradottakról, a szerető feleségekről, családokról, édesanyákról" − fogalmazott a tábori lelkész, aki szerint egy háborúnak nincsen győztese. Lehet, hogy politikailag van győztes, de emberileg nincsen. A háborút még a győztes országok katonái is megsínylik, lelkileg már nem lesznek olyan emberek, amilyenek korábban voltak, és nem tudnak integrálódni a családba.

„Ha a lelket megcsonkítjuk, arra nincsen protézis. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne történhessen meg még egyszer, ami itt megtörtént száz évvel ezelőtt" − mondta Dudás Ferenc.

Fotó: a szerző felvételei