Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Halálos szivarok – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2020. április 11. 8:25

A tengeralattjárók fő fegyverzetét a torpedók alkotják, melynek modern, mai értelemben vett változata az 1800-as évek második felében született meg, hogy aztán villámgyorsan elterjedve halálos fenyegetést jelentsen a víz alatt és a vízfelszínen haladó hajókra.

Hajdanán torpedó névvel a legkülönfélébb robbanószerkezeteket illették, a középkorban például még a víziaknákat is így hívták. Az első dárdatorpedók pedig nem is rendelkeztek saját meghajtással: a Robert Fulton által megalkotott szerkezetek külön hajót igényeltek (legyen szó akár a víz felszínén, akár a víz alatt haladóról), ami utolérte az ellenséges egységet, s annak fából készült testébe az ütközés erejétől beleékelődött a hosszú póznára erősített robbanófej. Az 1812-es amerikai–brit háborúban, majd az amerikai polgárháborúban alkalmazott módszer ugyanakkor a támadóra is meglehetős veszélyt jelentett. Az első olyan esetet, amikor a dárdatorpedót indító egység épségben maradt, ellenben a célpontja elsüllyedt, Romániában jegyezte fel a történetírás: 1877. május 26-án a román erők által bevetett RANDUNICA pusztította el az Ottomán Birodalom SEYFI nevű monitorját ezzel a módszerrel.A modern, mai értelemben vett torpedót egy brit mérnöknek, Robert Whitehead-nek köszönhetjük. Ő az osztrák haditengerészetnél szolgáló Giovanni Luppis fregattkapitány ötletét fejlesztette tovább. A fiumei születésű főtiszt szerkesztette meg a Partvédő (Salvacoste) nevű, a szárazföldről kötelek segítségével irányítható torpedóját, melyet 1864-ben bemutatott Whitehead-nek is. Amíg az osztrák hadvezetést nem nyűgözte le a kezdetlegesnek tűnő szerkezet, addig a brit mérnök meglátta benne a jövő fegyverét. Hazatérve meg is alkotta az első, önálló meghajtással és a menet közbeni stabilitást saját vezérléssel megoldó torpedót. Az 1868-ban bemutatott fegyver, a Minenschiff hatótávolsága 640 méter volt, míg a sűrített levegős motorral 13 km/h-s sebességet ért el. Érdekesség, hogy 1869-ben a találmányról könnyű szívvel lemondó Osztrák Császárság utódjaként létrejött Osztrák–Magyar Monarchia megvásárolta a fegyver gyártási jogát…A folyamatos fejlesztések után a torpedó 1870-re már 31,5 km/h-s sebességgel is haladhatott, és – Ludwig Obry giroszkópos vezérlésének 1896-os megvásárlásával – az iránytartás is megoldottá vált. A fegyver ezt követően már „csupán" az önirányító fejjel gazdagodott, a forma, a felépítés és a kialakítás a mai napig szinte teljesen változatlan.

További részletek a Magyar Honvéd magazin április 9-én megjelent számában!