Hat hosszú hónap

„Mindenféle sérüléssel és betegséggel foglalkozunk. Főként persze baleseti-sebészeti szakterületen tevékenykedünk. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon jó a csapatmunka. Mindent megteszünk azért, hogy jó légkört teremtsünk, és ne érződjön semmi a külvilág esetleges feszültségéből" – mondja Füstös Anikó, aki természetesen elsősorban szakmai fejlődést vár az előtte álló hat hónaptól.

„Mindig van mit tanulni. A konkrét szakmámra ez éppúgy igaz, mint az emberi kapcsolatokra vagy éppen az angol nyelvtudásra" – teszi hozzá.

Gervai János törzszászlós, az MH Bakony Harckiképző Központ vezénylőzászlósa szintén Afganisztánba készül, ahol az ISAF északi parancsnokság (RCN) hadműveleti központjában ügyeletes tiszthelyettesi beosztást lát majd el – váltásos munkarendben, a nap huszonnégy órájában.

„Hazai viszonyok szerint ezt a feladatot leginkább a hadműveleti ügyeletes tevékenységéhez tudnám hasonlítani, de annál sokkal összetettebb. A parancsnokság felügyelte terület valamennyi eseményéről hozzánk érkeznek be a jelentések. Ezeket kell majd megszűrnünk, s ezután meg kell tennünk a szükséges lépéseket, ha mi vagyunk az illetékesek, vagy továbbítanunk kell az információt a megfelelő szerveknek" – világítja meg az angolul watchkeeper-nek nevezett beosztás lényegét a vezénylőzászlós.

A törzszászlós Szolnokon kapott általános képet a misszióról, majd Lengyelországban háromhetes felkészítésen vett részt, ahol többek között egy nagyobb hadgyakorlat keretében ismerkedett meg fokozatosan egyre mélyebben azzal a munkával, amit majd a hadműveleti területen is végezni fog. Mint mondja, a gyakorlaton már ugyanazokkal a kollégákkal dolgozhatott együtt, akikkel Afganisztánban is egy helyre vezényelték.

„Hosszú lesz ez a fél év, kihívásokkal teli. A munka mellett igyekszem sokat sportolni és a családommal minél többet tartom majd a kapcsolatot" – összegzi az előtte álló időszakot dióhéjban Gervai János.

Természetesen nem csupán Afganisztánba indultak magyar katonák február elején, hanem az elsőre talán egzotikusan hangzó Nyugat-Szaharába is, amely ország 1976 óta függetlenségéért küzd Marokkó ellen. Az ENSZ katonai megfigyelőjeként hét magyar katona is tevékenykedik a térségben − egyikük Farkas János alezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő hadműveleti és kiképzési főnökének helyettese, aki szerint feltétlenül ismerni kell az ország történelmét ahhoz, hogy megértsük a misszió fontosságát.

Az elképzelések szerint Nyugat-Szahara függetlenségéről népszavazás döntene, ám a felek még a mai napig sem tudtak megegyezni a szavazásra jogosultak létszámáról. Az ENSZ nyugat-szaharai különleges kontingensének, a MINURSO-nak kulcsszerepe lehet a szavazás megszervezésében. Az ország jelenleg két részre osztott – a Marokkó által ellenőrzött nyugati területre és az úgynevezett Felszabadító Zónára. Ezt a két területet a megszállók építette fal (Berm) választja el egymástól.

„A helyi felszabadítási front és a marokkói erők tevékenységét kell megfigyelnünk és jelentenünk az elöljáróknak. Munkánk nagy részét tehát értelemszerűen a fegyvertelen járőrözés teszi ki, de olykor a parancsnokságon vagy az úgynevezett team site-okon (kisebb helyőrségekben) is adódnak feladataink" – fogalmaz az alezredes, majd hozzáfűzi: a külszolgálat sikeres végrehajtásához a felkészülés során nagy segítséget kapott azoktól, akik korábban már jártak ezen a területen.

Illusztrációs fotók: Zrínyi Média archív(Dévényi Veronika, Tamás Tibor és a szerző)