Híres magyar katonasportolók: Borsody László

Borsody László 1878-ban a Pest megyei Farmoson született Pfeffer Béla néven, egy elszegényedett, többgyermekes családban, Pfeffer Samu és Fuchs Róza kiskereskedők gyermekeként. Miután maradék vagyonukat is elárverezték, a család Budapestre költözött, ahol a fiatal Borsody megismerkedett a vívás alapjaival. A korszak olyan kiváló mestereitől tanulhatott, mint Giroldini Virginio, Rákossy Gyula vagy Robelly Jenő. Ebben az időben, fiatal joghallgatóként vívta élete első párbaját, amely miatt kicsapták a jogi egyetemről.

Nem sokkal később Borsody Lászlót a Magyar Királyi Gyulai 2. honvéd gyalogezredhez sorozták be, ahonnan 1898-ban – mint kiváló vívót – a Bécsújhelyi Katonai Akadémián működő katonai Vívó és Tornatanári kurzusra vezényelték. Az itt töltött évek meghatározták egész későbbi pályafutását, hiszen itt ismerkedett meg a korszak egyik legnagyobb vívómesterével, Neralic Milánnal, aki hamarosan felismerte tehetségét és segédmesterévé nevezte ki. Borsody 1904-ben újra visszatért Bécsújhelyre, ahol eddigi ismereteit egy speciális kurzussal egészítette ki. Azon kevés magyar katona közé tartozott, aki kiváló minősítést kapott, sőt 1905 decemberében József főherceg, kisfia, József Ferenc főherceg vívómesterévé nevezte ki.

Tiszti karrierje igen rendhagyóan indult, mivel az 1906-os Országos Hadsereg Vívóverseny döntőjében Ferenc József császár előtt kellett vívnia. A tőrversenyt fölényesen megnyerte, majd a fegyvernem döntőjében olyan teljesítményt nyújtott, hogy a nézők felállva tapsoltak, a jelen lévő Ferenc József császár pedig megbabonázva nézte végig a parádés fegyverkezelést. Egy hét múlva a Ludovika Akadémia parancsnoka a teljes állomány előtt felolvasta a császár parancsát, amelyben Borsody Lászlót II. osztályú vívómesterré nevezte ki.

A Ludovikás évtizedek alatt Borsody nagy odaadással nevelte a tisztjelölteket, tanítványai feltétel nélkül szerették, elöljárói pedig évről évre kiválóra értékelték szakmai, emberi és pedagógiai tevékenységét.

Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Borsody önként jelentkezett harctéri szolgálatra. Noha személyes példaadással és bátorsággal járt beosztottjai előtt, a mérhetetlen pusztítás idegileg megviselte. A vesztes háborút követően, 1920-ban a hadügyminisztérium felállította a Magyar Királyi Honvéd Vívó és Testnevelő Tanfolyamot, amelynek célja az okleveles katonai sporttanárok képzése és továbbképzése volt, azonban ezt a trianoni diktátum feloszlatta.

Három esztendőt kellett várni, hogy 1925-ben újra levegőhöz jusson a magyar kardvívás. Ekkor állították fel a Magyar Királyi Sportoktatói Tanfolyamot, ahol Borsody László már fővívómesterként oktatott. Az itt tanító kiváló tisztek célja az volt, hogy visszaállítsák a magyar vívás tekintélyét. Borsody vezetésével rövidesen a magyar kard ismét hódító útjára indult Európa szerte, annak ellenére, hogy első világháború vesztes országai a nemzetközi versenyeken is csak hátrányból indulhattak, ha indulhattak egyáltalán. A siker titka az az aprólékos elemző ás újító munka, amellyel Borsody a vívómozdulatokat összefűzte a katonai logikával. Ez a fajta felépítettség semmilyen más külföldi vívó rendszerben nem volt fellelhető.

A magyar vívók egyedülálló teljesítményét látva nem véletlen, hogy a magyar vívásoktatási tematikát szinte mindenhol szerették volna lemásolni, angol és holland tisztek tucatjai kérelmezték minisztériumaiknál, hogy részt vehessenek a magyar vívómester-képzésben. 

1932-ben létrejött a Magyar Királyi Honvéd Toldi Miklós Sporttanár és Vívómesterképző Intézet, amely hamarosan Európa legmodernebb és legjobban felszerelt katonai testnevelő intézetévé nőtte ki magát. A korszak legjobb sportági bajnokait és szakembereit tömörítő tanári karban természetesen ott volt Borsody László is, aki napi négy órában kardvívást oktatott. Az edzések szigorú pontosságban és katonás rendben zajlottak. Borsody László pedagógiai tevékenységének emberibb oldala a „toldis" évek alatt teljesedett ki, mozdulatait a katonai logikával, taktikával és stratégiával fűzte egybe, a végrehajtás során a tökéletes kivitelezésre fektetve a hangsúlyt. Ennek a felfogásnak köszönhető az a szállóige, miszerint: ,,Ahol a Borsody tanítványok megjelentek, ott az első helyezések kérdése legtöbbször már eleve eldőlt."

De bármennyire rajongtak érte barátai és tanítványai, Borsody Lászlót az 1936-os nyugdíjazását követően számos megpróbáltatás érte. Az egészségügyi problémákkal küzdő, amúgy is magányos katonavívó mester korábban elveszítette édesanyját, így még inkább magára maradt. Mikor 1939. január 25-én déli 12 órakor a Fő utcai lakásában maga ellen fordította pisztolyát, az új magyar kardvívás legnagyobb zsenije szállt vele sírba. Végzetes döntésének oka örökre rejtély maradt.

A Borsody tanítványok közül a második világháború pokla többeket elragadott, másokat pedig szétszórt a világba a történelem vihara, ahová magukkal vitték és elismertté tették a magyar kardiskolát.

(Folytatjuk!)