Huszáros névadás

Németh Szilárd beszédében úgy fogalmazott: gróf Somssich Antal hősiességével, bátorságával igazi példaképpé vált, és a legnehezebb körülmények között is megállta a helyét. Az államtitkár köszönetet mondott Zalakomárnak, amiért így ápolják a történelmi hagyományokat, példát mutatva a jövő generációjának. Gróf Somssich Antal életútjának ismertetése mellett Németh Szilárd szintén köszönetet mondott az iskola tanulóinak a fegyelmezett viselkedésért, mondván: bizonyára „ők is átérezték a pillanat fontosságát". „A hazát szolgáló honvédeinknek tartozunk azzal, hogy sosem feledjük el őket" – zárta beszédét a miniszterhelyettes.

A névadó ünnepség előtt Németh Szilárd, Cseresnyés Péter, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára, és dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka leleplezték az iskola falán található emléktáblát.

Somssich Antal a diploma megszerzése után az egyéves sorkatonai szolgálatát a közös hadseregben, a császári és királyi soproni 9. Nádasdy huszárezredben töltötte le. Önéletrajza szerint az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásáig teljesített szolgálatot, tehát – rövid betegségét leszámítva – végigharcolta a négy évet. Ez alatt az idő alatt, többek között a Bronz Katonai Érdemérmet kapta meg 1916-ban, majd 1917-ben az Ezüst Katonai Érdemérmet, továbbá a Károly Csapatkeresztet, kétszeri legfelsőbb elismerést és a török Félhold Rendet. 1919-ben önként jelentkezett az 1918 végén megalakult Lengyelország szerveződő hadseregébe.

Az 1919–1921 közötti szovjet-orosz–lengyel háborúban lovastiszti beosztást kapott. Alezredes rendfokozatban előbb, mint a lengyel oldalon harcoló 10. fehérorosz–litván ulánusezred osztályparancsnoka, majd 1920. június 8-tól 1921. július 20-ig mint a 22. kárpátaljai ulánusezred parancsnoka vett részt a harcokban. Nem kis szerepe volt abban, hogy a lengyel és a litván ulánusokat kiképezték a magyar huszárok által a Nagy Háborúban sikeresen alkalmazott úgynevezett portyázó harcmodorra, amelynek alkalmazásakor kis csoportokban, rejtve mozogva rajtaütéseket hajtottak végre szovjet-orosz parancsnoki harcálláspontok, tüzérségi állások, raktárbázisok ellen, s szétzilálták a szemben álló fél ellátási vonalait. Somssich Antal részese volt a szovjet-orosz Vörös Hadsereg elleni 1920-as győztes hadjáratnak is. Ez azért is érdekes, mivel a lengyel győzelemhez Magyarország is hozzájárult, mégpedig lőszerszállítással és önkéntesekkel.

Lengyelországi szolgálata során, a szovjet-oroszokkal vívott háborúban Prudniki falu elfoglalásakor tanúsított vitézségéért, valamint a lengyel hadsereg fejlesztéséért és kiképzéséért végzett munkájáért elnyerte a lengyel Vitézségi Érem IV. fokozatát. Somssich Antal gróf, szolgálatát befejezve, ulánus alezredesként tért vissza Magyarországra.