„Inkább egy vödör veríték a gyakorlótéren, mint egy csepp vér a harcmezőn!”

Az MH 5.
Bocskai István Lövészdandár gyakorlatsorozatára felfűzött – az MH Bakony Harckiképző
Központ újdörögdi bázisán zajló – kiképzési rendezvény egyik célja, hogy gyakorlati
tapasztalatokkal segítse a Magyar Honvédség kiképzésének és szellemiségének megújítását
célzó Harcos program részleteinek kimunkálását.

A nyári melegben szó szerint árkon-bokron, hegyen-völgyön át vezető izzasztó járőrfeladatok,
valamint lesállások szervezése és végrehajtása várt a katonákra. Az MH 34. Bercsényi
László Különleges Műveleti Zászlóalj, valamint a hódmezővásárhelyi 3. Bercsényi Miklós
Lövészzászlóalj (két Bercsényi-alakulat!) katonái közül kikerülő kiképzők az Afganisztánban
frissen szerzett harci tapasztalataikat is beépítették abba a tematikába, amely mentén a
tanfolyam haladt.

A négyhetes kiképzés utolsó fázisába érkezett. Az alapozó kiképzési ágak szükséges
ismereteinek elsajátítása után a harcászati blokkban már komplexebb feladatok vártak az ilyen
jellegű feladatokat eredeti beosztásaikban nem ismerő tartalékosokra, az aktív altisztekre
és tisztekre. Mindenfajta megkülönböztetés nélkül, feladatonként váltották egymást az
olyan kulcspozíciókban, mint a rajparancsnok, tűzcsoport-parancsnok, géppuskairányzó. A
szándék az volt, hogy mindenki érezze az adott feladat súlyát és felelősségét.

Az új elemeket
előbb mindig a kiképzők által vezetett módszeres „száraz" begyakorlásokkal kezdték. A
rajparancsnokok minden nap új feladatot kaptak, amit a raj tagjainak bevonásával dolgoztak
fel és meghozták elhatározásukat. A harcparancs kiadásánál nem csak térképet és vázlatokat,
de terepasztalt is alkalmaztak. Az egyre önállóbb feladat-végrehajtást alájátszók bevonásával
és imitációs eszközök alkalmazásával tették még életszerűbbé.

A tanfolyam első napjaiban a terepen kevésbé jártas katonák – a „bercsényis" kiképzőik
szigorú követelménytámasztásának köszönhetően – hosszú meneteik során egyre
magabiztosabban és szakszerűbben küzdötték le a sűrűn fedett, erősen átszegdelt terepet is.
Egyre jártasabban kezelték a térképet, a tájolót, a GPS-t és persze a fegyvereiket is. A fizikai
állóképesség, katonai előismeretek, rendfokozat, kor és nem szerint is szokatlanul heterogén
kisalegységek egyre komolyabb ütőképességről tettek tanúbizonyságot.

Eközben képletesen és valóságban is eltűntek az egyenruhákról a rendfokozati jelzések.
Nem a rang vagy az eredeti beosztás, hanem a teljesítmény és az adott feladatra kiszabott
pozíció számított csak. A tanfolyam hallgatói hamar megértették, hogy pozitív hozzáállás,
kölcsönös empátia és egymás segítése nélkül nem tudják teljesíteni a követelményeket.
Ennek köszönhetően igazi bajtársias és időnként már-már baráti viszony alakult ki a  Magyar Honvédség
legkülönbözőbb beosztásaiból ide kerülő és a különböző generációkhoz tartozó katonák
között.

A kiképzendők egyöntetű véleménye szerint olyan ismeretekkel lettek gazdagabbak,
amelyek révén beosztásuktól függetlenül nemcsak képzettebb katonákká, de szemléletükben
is „harcosabbá" váltak. A kiképzők pedig kiemelték a kiképzendők rendkívül jó hozzáállását a
többségük számára szokatlan kihívásokkal szemben, illetve azt a bajtársiasságot, amellyel
egymáshoz viszonyultak.