Jó ötletnek tűnt – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az első világháború kezdeti időszaka után, a modern fegyverek megjelenésével úgy látszott, hogy az erődök építése már zsákutca. A verduni csata egy epizódja aztán mégis bebizonyította, hogy lehet bízni az erős falakban: bár az ellenség gyorsan elfoglalta Fort Douaumont-ot, annak visszavétele a franciáknak csak véres harcok árán sikerült.

Érvek háborúja

A világégést követően Franciaországban azonnal elkezdődött a felkészülés a békére, egyúttal az esetleges háborúra is. A katonák nagy részét ugyan leszerelték, ám a vezérkar szerette volna az ország védelmét megerősíteni. Mindenkinek más volt az elképzelése: Ferdinand Foch a támadó hadvezetés mellett érvelt, az elképzelés ellenzői ugyanakkor demográfiai adatokat is csatasorba állítottak, miszerint Németország lakosságának növekedése az 1930-as években jóval meghaladja majd a hadra fogható franciák számát, így értelmetlen az erősebb szerepében tetszelegni.

1920-ban Joseph Joffre marsall egy, az Alpoktól a La Manche partjáig húzódó erődvonal tervét vázolta fel. Henri Philippe Pétain marsall ellenben úgy vélte, csak a francia–német határt kell megerősíteni, az Ardennek áttörhetetlen természetes védvonalat jelent, míg a belgák a szövetségeseik, tehát onnan sem várható támadás. 1926-ban új lendületet vett a tervezés, az elképzeléseket Adolphe Guillaumat tábornok gondolta tovább. Az események akkor gyorsultak fel igazán, amikor az egykori verduni káplár, Paul Painlevét André Maginot 1929-ben ismét hadügyminiszter lett (először 1922–1924 között töltötte be ezt a posztot). Ő a béke szimbólumaként képzelte el az erődök és védművek laza rendszerét, amelynek már a híre is elrettenti az ellenséget. Az ötlet megvalósításához megkapta a szükséges támogatást: 1929-ben a kormány 2,5 milliárd frankot hagyott jóvá a tervre. Mivel a nagyszabású munkálatokat nem lehetett titokban tartani, propagandacélokkal újságokban számoltak be az építkezésekről – néha persze kissé eltúlozva a készülő erődrendszer méreteit, képességeit. Maginot még a munkálatok befejezése előtt, 1932-ben meghalt, három évvel később pedig sajtókampány indult, hogy róla nevezzék el az áttörhetetlennek hitt védvonalat. Érdemes megemlíteni az építkezés ellenzői közül egy fiatal ezredes, Charles de Gaulle nevét. Ő már akkor is a mozgó háború eszközei, például a repülőgépek és a harckocsik beszerzése mellett érvelt. Sokat kellett várnia, de neki lett igaza.

További részletek a Magyar Honvéd magazin március 18-án megjelenő számában!