Katonai búvárok a tudomány szolgálatában

A Déli-Kárpátok hegyi tavainak őskörnyezeti kutatását 2005-ben kezdték meg az MTA munkatársai, akik a késő jégkorszak klímaváltozásait tanulmányozzák. A gleccserek által létrehozott hideg vizű mély tavakban felhalmozódott üledék megőrzi a múlt emlékeit, így a pollenekből és növénymaradványokból az Atomki kutatói radiokarbonos kormeghatározással számos értékes információhoz jutnak. A virágpor-analízis során a klímaváltozásról és a növényzet változásáról is képet kapnak a tudósok. Az eddigi expedíciók során sikerült néhány magasan fekvő tó üledékeiből mintát venni, de a 2000 méter tengerszint feletti magasságon lévő Bukura-tó 17 méteres mélysége miatt ezt a vizsgálatot búvárok nélkül nem lehet elvégezni.

Dr. Braun Mihály, az expedíció vezetője elmondta: „Egészen a 80-as évek végétől foglalkozunk tavi üledékek vizsgálatával, többnyire a hazai tavakat vizsgáltuk. Azonban 2005-ben megszületett az a gondolat, hogy tudnánk-e olyan felszerelést készíteni, amellyel 25 méter mély tóból 2000 méteres tengerszint felett üledéket vehetnénk. Az íróasztaloknál megálmodott eszközt elkészítettük, de hazai környezetben sajnos nem tudtuk megfelelően tesztelni, mivel csak 4-5 méter mély vizeink vannak, bár a tesztek bebizonyították, hogy a technológia működik. Így elkezdtük egy komolyabb – a Retyezát 2014 – expedíció szervezését és a továbbfejlesztett fúróberendezés elkészítését."

A korábbi expedíció során a tómederben hat méter mélyen tudtak lefúrni, így az abból a mélységről származó vizsgálati anyagok az utolsó tízezer év klímaváltozásainak történetéről meséltek. Az MTA Atomki most új expedíciót szervezett, amelyhez új vizsgálati eszközöket is terveztek és készítettek. A cél most az, hogy a tizenhét méter mély tó medrében nyolc méterre fúrjanak, és ebből a mélységből vegyenek újabb üledékmintákat. Az új eszközök használatának sikere pedig a csónakban lévő személyzet és a mélyben lévő búvárok összehangolt tevékenységén áll vagy bukik.
A tíznapos küldetés során nagyon nagy szerep hárul a búvárokra.

Az ok, amiért a kutatók a Magyar Honvédség segítségét kérték az volt, hogy óriási fizikai megterhelés vár a búvárokra, ugyanis az alaptábor, ahol a sűrített levegős palackjaikat újra tudják tölteni, ezer méterrel alacsonyabban van, mint a tó, ahol a merüléseket végzik. Így a merülések mellett naponta kell újra és újra ingázniuk az alaptábor és a kutatótábor között, hátukon a huszonhét kilogrammos palackokkal és felszerelésekkel.

A tó a Nemzeti Park területén helyezkedik el. Környezetével együtt egy teljesen érintetlen terület, így a helyszín megközelítése és a felszerelések eljuttatása is a búvárok és a kutatócsoport feladata.
A búvárcsoport már hónapok óta készül az expedícióra: nagyon alaposan meg kellett tervezniük, hogy miként fogják feltérképezni a tó medrét, és meg kellett tanulniuk azoknak a speciális eszközöknek a használatát is, amelyekkel a vizsgálati anyagokat gyűjtik és a mederfúrást végzik.

A tervek kidolgozásakor természetesen az elsődleges szempont a biztonság volt. A kétezer méteres tengerszint feletti magasságon lévő meglehetősen mostoha időjárási körülményekhez is alkalmazkodni kell, ugyanis a hegység ezen részén az évi átlag-középhőmérséklet mínusz két Celsius-fok, míg a tó vizének hőmérséklete kettő és öt Celsius-fok közé tehető átlagosan. A búvárok így a hideg vízből egy meglehetősen hűvös levegőjű környezetbe érkeznek, és ez fokozott odafigyelést igényel.

A feladattól függően egy-egy merülés akár harmincöt-negyven percet is igénybe vehet majd nagyon rossz látási viszonyok között.
Miklós Bence zászlós, búvárcsoport-parancsnok vezetésével nyolc búvár az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljtól, két fő pedig az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred állományából vesz részt az expedícióban.
Takács Attila ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka tájékoztatójában hangsúlyozta: ez az expedíció azért kihívás, mert a Bukura-tó, ahol a kutatómunkára sor kerül, magashegyi viszonyok között helyezkedik el.

„Rendkívüli a helyszín és maga a környezet is. Az Atommagkutató Intézet munkatársai azért keresték meg a honvédséget, mert a helyszín megközelítése és a tó medrének felderítése nem egyszerű feladat. Ebben tudunk mi nagy segítséget nyújtani a tudományos expedíció munkatársainak" – fogalmazott az ezredes.

A búvárok feladatainak oroszlánrésze az expedíciót követően véget ér, marad a tapasztalat-feldolgozás és az élménybeszámoló, de a kutatók munkája igazán ekkor kezdődik el. Meglehet, hogy a vizsgálati anyagok mennyiségétől függően hónapokig (vagy akár egy évig is) eltart majd az elemzés, de az eredmények a tudósok és az emberiség szempontjából akár mérföldkövek is lehetnek majd a további kutatások során.

A speciális felkészítéseken túl a katonai búvárok kiképzéseiken rendszeresen foglalkoznak partfelderítéssel, mederfelderítéssel, tájolási és víz alatti keresési-kutatási feladatok végrehajtásával, de a felkészítések szerves részét képezi a különböző mentési eljárások begyakorlása is a vízfelszínen és a víz alatt egyaránt. A speciális képességű − és képzettségű − felderítőkatonák egy esetleges mentési feladatnál közvetlenül helikopterből is kijuttathatóak a vizekbe. Kiképzésük során nagy hangsúlyt kapott a hideg vízben történő felderítő-, mentőfeladatokra történő felkészülés is.

Fotók: a szerző felvételei és illusztráció