Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kényszerpályán? A Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2019. szeptember 14. 19:44

A trianoni békeszerződés okozta sokkból ocsúdó magyar politikai és katonai vezetés a Németországhoz való közeledéssel tartotta megvalósíthatónak a legfőbb célját, a határrevíziót. Eleinte ez az elképzelés kifizetődőnek tűnt…

Az első világháborút követően, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés értelmében hazánk elvesztette területének 67,3 százalékát, az új országhatárokon kívül rekedt mintegy hárommillió magyar anyanyelvű ember, emellett súlyosak voltak a gazdasági következmények és a haderőre vonatkozó rendelkezések is. Érthető módon tehát az egész társadalom rendkívüli traumaként élte meg a történteket. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a hazai politikai vezetés az első perctől fogva a területi revízióra törekedett.

Magyarország azonban nemzetközileg elszigetelődött, négy szomszédja, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Ausztria közül egyedül az utóbbival nem akadt komolyabb nézeteltérése. További nehézséget jelentett, hogy a világháborút követően megalakult kisantant – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia – a Párizs környéki békék rendszerének fenntartásában volt érdekelt. Mivel a három állam Franciaország mellett köteleződött el, hazánk az 1920-as évek végétől előbb olasz segítséggel, majd a versailles-i korlátozásokkal nyíltan szembehelyezkedő Hitler hatalomra jutása (1933) után a Németországhoz való közeledéssel tartotta megvalósíthatónak a határrevíziót.

1935. március 16-án a náci vezér egyoldalúan felmondta az 1919-ben megkötött versailles-i békeszerződés hadseregre vonatkozó rendelkezéseit, s bevezette az általános hadkötelezettséget. Ezt a lépést követendő példának tekintette a magyar politikai és katonai vezetés, s felgyorsultak a fegyverkezési egyenjogúsítás kikényszerítésére irányuló próbálkozások. Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én, győri beszédében meghirdette az egymilliárd pengős hadseregfejlesztési programot, majd az elkövetkező hónapok magyar diplomáciai erőfeszítései, illetve a kisantant államai közötti egyre nagyobb érdekkülönbségek újabb fontos fejleményt eredményeztek: az 1938. augusztus 29-én aláírt bledi egyezménnyel Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát.

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 13-án megjelent számában!