Kicsi, de otthonos – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2017. március 17. 14:38Roppant feszített tavalyi szezon, összeszokott csapat, interaktív pihentetés és komoly fejlesztési tervek. A csopaki, MH 54. Veszprém Radarezred 2. számú Kiképzési, Oktatási és Regeneráló Központjának (KORK) vezetője, Farkas Nikoletta zászlós szavaiból kiderül, hogy a „kicsik” is lehetnek nagyok.
A központ persze csak Farkas Nikoletta szavaiban kicsi, amúgy kétszer egy hektárt birtokol. (A kicsi jelzőt is csak azért használta, mert a nagy központok mellett – Badacsonylábdihoz, Mályihoz hasonlóan – a csopaki is inkább családias, mint „nagyüzemi".)
Viszont minden szavából süt a szeretet, amikor a központról beszél, pedig csak tavaly augusztustól tölti be ezt a beosztást. Meg is jegyzi, hogy leginkább elődei kiváló munkájáról, a „megörökölt", összeszokott csapatról, és jövőbeni terveikről tud jelenleg számot adni.
No, meg arról, hogy nem véletlenül kötött ki itt. 1998 februárjában vállalt szerződéses szolgálatot Tapolcán, az akkori MH Dunántúli Kiképéző Központnál, logisztikusként. E szakmában több területen szerzett tapasztalatokat: dolgozott műszakis, vegyivédelmis, fegyverzetes szakterületen, végezetül pedig az elhelyezési szolgálatnál, amely terület a mai napig a szíve csücske. A Tapolcai Kiképző Központ bezárása után – nehéz volt feldolgozni, mondja – az MH Bakony Harckiképző Központban töltött el egy évet, majd, lévén veszprémi kötődésű, mostani ezredének jogelődjénél kért és kapott megfelelő beosztást.
2007-től 2016-ig elhelyezési területen teljesített szolgálatot, a napi feladatok mellett többek között az ezred elhelyezési költségvetését is ő könyvelte. Amikor azonban tavaly megtudta, hogy a csopaki központ vezetője, aki jó másfél évtizedig irányította a szervezetet, nyugállományba vonul, egyből arra gondolt: ezt a beosztást neki találták ki. Hasonló véleményen volt ezredparancsnoka is, így 2016 augusztusában már személyesen megtapasztalhatta, mi vár rá.
Viszont minden szavából süt a szeretet, amikor a központról beszél, pedig csak tavaly augusztustól tölti be ezt a beosztást. Meg is jegyzi, hogy leginkább elődei kiváló munkájáról, a „megörökölt", összeszokott csapatról, és jövőbeni terveikről tud jelenleg számot adni.
No, meg arról, hogy nem véletlenül kötött ki itt. 1998 februárjában vállalt szerződéses szolgálatot Tapolcán, az akkori MH Dunántúli Kiképéző Központnál, logisztikusként. E szakmában több területen szerzett tapasztalatokat: dolgozott műszakis, vegyivédelmis, fegyverzetes szakterületen, végezetül pedig az elhelyezési szolgálatnál, amely terület a mai napig a szíve csücske. A Tapolcai Kiképző Központ bezárása után – nehéz volt feldolgozni, mondja – az MH Bakony Harckiképző Központban töltött el egy évet, majd, lévén veszprémi kötődésű, mostani ezredének jogelődjénél kért és kapott megfelelő beosztást.
2007-től 2016-ig elhelyezési területen teljesített szolgálatot, a napi feladatok mellett többek között az ezred elhelyezési költségvetését is ő könyvelte. Amikor azonban tavaly megtudta, hogy a csopaki központ vezetője, aki jó másfél évtizedig irányította a szervezetet, nyugállományba vonul, egyből arra gondolt: ezt a beosztást neki találták ki. Hasonló véleményen volt ezredparancsnoka is, így 2016 augusztusában már személyesen megtapasztalhatta, mi vár rá.
További részletek a Magyar Honvéd magazin március 17-én, pénteken megjelenő számában!
