Kicsi, de otthonos

Szöveg: Szabó Béla | 2017. április 1. 9:51

Roppant feszített tavalyi szezon, összeszokott csapat, interaktív pihentetés és komoly fejlesztési tervek. A csopaki, MH 54. Veszprém Radarezred 2. számú Kiképzési, Oktatási és Regeneráló Központjának (KORK) vezetője, Farkas Nikoletta zászlós szavaiból kiderül, hogy a „kicsik” is lehetnek nagyok.

A központ persze csak Farkas Nikoletta szavaiban kicsi, amúgy kétszer egy hektárt birtokol. (A kicsi jelzőt is csak azért használta, mert a nagy központok mellett – Badacsonylábdihoz, Mályihoz hasonlóan – a csopaki is inkább családias, mint „nagyüzemi".)

Viszont minden szavából süt a szeretet, amikor a központról beszél, pedig csak tavaly augusztustól tölti be ezt a beosztást. Meg is jegyzi, hogy leginkább elődei kiváló munkájáról, a „megörökölt", összeszokott csapatról, és jövőbeni terveikről tud jelenleg számot adni.

Farkas Nikoletta zászlós

No, meg arról, hogy nem véletlenül kötött ki itt. 1998 februárjában vállalt szerződéses szolgálatot Tapolcán, az akkori MH Dunántúli Kiképéző Központnál, logisztikusként. E szakmában több területen szerzett tapasztalatokat: dolgozott műszakis, vegyivédelmis, fegyverzetes szakterületen, végezetül pedig az elhelyezési szolgálatnál, amely terület a mai napig a szíve csücske. A Tapolcai Kiképző Központ bezárása után – nehéz volt feldolgozni, mondja – az MH Bakony Harckiképző Központban töltött el egy évet, majd, lévén veszprémi kötődésű, mostani ezredének jogelődjénél kért és kapott megfelelő beosztást.

2007-től 2016-ig elhelyezési területen teljesített szolgálatot, a napi feladatok mellett többek között az ezred elhelyezési költségvetését is ő könyvelte. Amikor azonban tavaly megtudta, hogy a csopaki központ vezetője, aki jó másfél évtizedig irányította a szervezetet, nyugállományba vonul, egyből arra gondolt: ezt a beosztást neki találták ki. Hasonló véleményen volt ezredparancsnoka is, így 2016 augusztusában már személyesen megtapasztalhatta, mi vár rá.

– Mint már említettem, kétszer egy hektáros terület, jelenleg huszonöt faházzal. Ezek közül tizenhat egy légterű, kilenc két légterű, s van egy műszaki tartaléknak nevezett házunk is. A kiképzési időszakban nyolcvanhat főt tudunk elhelyezni, míg az üdültetés során kilencvenhét vendéget fogadhatunk. Nyolcvanfős étkezde, nyolcvanfős rendezvényterem, valamint büfé szolgálja a vendégek kényelmét, akiknek napi háromszori étkezést biztosítunk – sorolja a zászlós.

A szezon április közepétől október közepéig tart. Áprilistól a júniusi főszezon kezdetéig a kiképzési, oktatási, illetve a hétvégi csoportos rendezvényeké a főszerep, aztán kezdődik az üdültetés. Augusztus végétől október közepéig aztán ismét az oktatás, kiképzés kerül előtérbe. Mindezek mellett a múlt szezonjuk főleg a műveleti regeneráló üdültetéssel telt: a határvédelemben részt vevő katonák pihenhettek öt nap, négy éjszakás turnusokban családjukkal a KORK-ban.

– Nagyon feszített időszak volt – mondja Farkas zászlós. Főleg közalkalmazottjaink számára, akiknek két turnus között csupán fél napjuk volt az átállásra. A kötelező vagy szükséges karbantartásokról, ellenőrzésekről nem is szólva.

S bár ő csak a főszezon végén kapcsolódott be a munkába, látva a „pörgést", hálás szívvel gondol elődjére, aki ilyen csapatot alakított ki Csopakon.

Mint ahogy cikkünk felcímében is utaltunk rá, a csopaki KORK nem tipikusan Balaton-parti üdülőhely, hiszen a part, a városi strand, jó fél kilométerre van tőlük. Itt nem lehet leballagni két perc alatt a vendégházból a partra, tehát adja magát a kérdés: miért szeretik a vendégek mégis ezt az üdülőt?

Sok mindenért. Először is van egy úszómedencéjük a felnőtteknek és egy a gyermeknek, s mintegy negyven kerékpárjuk. Mindezeken túl röplabda- és kosárlabdapálya, játszótér, biliárd, „csocsó", trambulin, asztalitenisz és horgászati lehetőség áll a vendégek rendelkezésére. A Csopak önkormányzatával kialakított kiváló együttműködésüknek köszönhetően vendégeik a „Csopak Kártya" révén kedvezményesen léphetnek be a városi strandra, s ők maguk is számtalan programot, rendezvényt kínálnak a KORK-ban pihenőknek. Minden turnusban van interaktív néptánc, a gyermekek számára játszóház, arcfestés, a felnőtteknek borbemutató, és költségvetésüknek köszönhetően más programokkal is kedveskedhetnek térítésmentesen. (Többek között veszprémi állatkerti, vagy fűzfői bob-pálya belépővel.)

Persze náluk sem „fenékig tejföl" az élet, a megoldásra váró feladatok sok fejtörést okoznak számukra. Az üdülővezető ezek sorából kiemelte a faházak, a terület, a járdák felújításának, karbantartásának szükségességét – bár ezeken a területeken már elkezdődött a „mozgolódás". Anyagi lehetőségeik függvényében megkezdték a házak állagmegóvási munkálatait, a terület egy részén már új térkővel váltották ki a feltöredezett betonjárdákat, és minősített játszóterük is van.

Mint már említettük, a KORK két részből áll: magából az üdülőből, valamint a vele szemben lévő szabadidős területből. Itt található a játszótér, egy strandröplabda-pálya, de terveik között szerepel a meglévő két teniszpálya felújítása, egy füves focipálya, és egy felnőttek által használt „fitness park", kialakítása, valamint a nyomaiban még fellelhető futókör felújítása is.

A tervek mindig szépek, de mennyi a realitása ezek megvalósításának? Magyarán: van-e, lesz-e elég anyagi fedezet ezekre? – jut eszembe, hallgatva az üdülővezetőt, és rá is kérdezek.

– Mindig előre kell gondolkodnunk – mondja Farkas Nikoletta –, s csak olyan lépésekkel haladunk, amit költségvetési lehetőségeink megengednek számunkra. Az ezredtől minden segítséget megkapunk, s ezzel élve apránként valósítjuk meg terveinket.

Miután az üdülővezető idén kezdi meg első igazi szezonját, arra is kíváncsi vagyok, milyen egyéb – nem „építészeti" – tervekkel rendelkeznek?

– Mint már mondtam, hosszú időt töltöttem el különböző logisztikai beosztásokban, olyanokban, ahol szinte minden fontos ismeretet megszereztem. De mindig is érdekeltek az új kihívások, s mivel szeretek emberekkel dolgozni, és foglalkozni, úgy éreztem, ez az a munka, ami a legközelebb áll a szívemhez. Szerencsére parancsnokunk, Zentai László ezredes is támogatott ebben, így most – bár látom, hogy mekkora falat ez a feladat – jól érzem magam a bőrömben. Számtalan tervem, elképzelésem van. Az egyik az, hogy minél interaktívabbá tegyük vendégeink számára a nálunk eltöltött időt. A rendelkezésünkre álló lehetőségekkel, eszközökkel igyekszünk minél szélesebb, üdülőn kívüli programokat is biztosítani, kínálni nekik. Pozitív visszajelzés volt számunkra, hogy vendégeink – főleg az ország keleti feléből érkezők – „kívánságlistáján" azok a programok, látnivalók szerepeltek, amelyekre mi is gondoltunk – jegyzi meg a zászlós.

De térjünk vissza egy üdülővezető mindennapjainak valóságába: számtalan „kétkezi" feladat is vár rájuk 2017-ben. Anyagi lehetőségeik függvényében folytatni kívánják a vendégházak külső burkolatának javítását, festését, berendezéseik, bútoraik cseréjét, a járdák további karbantartását. Idei terv az érintés- és villámvédelmi felülvizsgálatok elvégzése, a kismedence vezérlőpaneljének cseréje, az étkezde klímarendszerének átépítése, a közvilágítás és a kamerarendszer bővítése, valamint a parkosítás, illetve egyes kerítésszakaszok javítása. Ezek a feladatok jelentősen leterhelik a csapatot, hiszen az üdültetéssel egy időben kell elvégezniük: oda kell figyelni a szolgáltatókra, miközben a vendégek komfortérzetéről szintén gondoskodniuk kell. Apropó, szolgáltatók. Niki azt is megemlítette, hogy csak többszöri pályáztatás után tudtak találni egy olyan vállalkozót, aki mindenki megelégedésére, magas színvonalon működteti a büfét.

– Egy parttól távoli üdülőhelyen természetes igény, hogy működjön egy vendéglátóhely a területen – summázza a teendőket.