Kirántott egér, babtorta és töltött burgonya

Pár évvel ezelőtt a múzeum anyagából, két kötet készült. „Az elsőt kolléganőm, Csapó Katalin írta »Az ínyenc polgár asztalánál« címmel, amelyben drága, de nagyon finom receptek találhatók. Én megcsináltam ennek az ellentétpárját, a »Semmiből is finomat«, amihez első és második világháborús receptkönyveket is felhasználtam" − mesélte.

A kötetben száz olyan recept található, amelyet napjainkban is el lehet készíteni. Sőt, a szerző kiegészítéseket is írt hozzájuk, hogy megkönnyítse a mai háziasszonyok dolgát.

Trükkök az ínséges időkre

A könyv trükköket és titkokat is felelevenít, amelyeket − nagyanyáink, dédanyáink − ínséges időkben alkalmaztak. „Az ősök tudomásul vették, hogy sok minden nincs" – mondta. Az egyik trükk az volt, hogy rá kellett jönniük, mit mivel lehet helyettesíteni: húsokat zöldségekkel vagy olcsóbb húsokkal. A másik trükk a maradékok okszerű felhasználása volt. „Nagymamám példáját követve én is úgy főzök, hogy ha keletkezik maradék, akkor abból másnap másmilyen étel lesz. Amikor nagymamám megcsinálta a paprikás krumplit, félretett belőle, hogy következő nap krumplis tésztát tudjon készíteni. Vagy a vasárnapi húslevesbe jóval több leveszöldséget tett, amiből pár nappal később isteni franciasalátát csinált hamis majonézzel" – magyarázta a muzeológus.

Akkoriban az ember egy héten egyszer ment piacra, ahol ki kellett találnia miből mennyit vegyen, miből keletkezik úgy maradék, hogy a jövő heti piaclátogatásig elég legyen.

Aztán a fogások igazodtak a házimunkákhoz is. „Egy nagymosást vagy nagytakarítást a lehető legegyszerűbb étel kísért, mert ilyenkor kevesebb idejük jutott az asszonyoknak a főzésre" − mesélt a fortélyokról a könyv szerzője.

Városi és falusi konyha

Saly Noémi rámutatott arra is, hogy a korábban a polgári konyhákon és a városokban kevésbé ismert ételek egyre népszerűbbé váltak. Amikor a háború idején semmi más nem volt, csak liszt és krumpli, akkor jelentős szerepet kaptak a vidéki ételek, például a dödöllék és a különféle krumplis tészták.

A muzeológustól megtudtuk, hogy „korábban a cselédlányok tanultak a nagyságától városiasan főzni, aminek köszönhetően többnyire hamar férjhez mentek a faluban, mert nagyon jól tudtak háztartást vezetni. De amikor a ház asszonya nem tudott miből főzni, mert nem lehetett semmit kapni, nem volt pénz, és az ura is a fronton volt, akkor a cselédlányok előhozták az otthoni recepteket, így az első világháborúban a város kénytelen volt megtanulni a falutól a különböző ínség-ételeket."

A háborús időszakokban a főbb alapanyagok a tészták, krumplik és a zöldségek voltak. Érdekes megemlíteni, hogy a magyarok a török hódoltság koráig alig ettek sertéshúst. A disznó zsírt adó állatnak számított, a húsával nemigen foglalkoztak, csak a zsírjával, mert azzal tartósítottak. A törökök nem ettek disznót, viszont a többi jószágot elették a magyarok elől. Ekkor vált a disznóhús népszerűvé, és elkészítésére új receptek jöttek létre.

A könyvben a receptek mellett illusztrációk is találhatók: például korabeli élelmiszerjegyek és -reklámok.

Kiállítás – az első világháború gyomornézetből

Az interjúra a múzeumban került sor, így nem hagyhattuk ki az amúgy is témánkba vágó „Gulyáságyú és rohamsisak – a Nagy Háború gyomornézetből" című kiállítást sem, amely sajátos nézőpontból, az osztrák−magyar hadsereg és a magyar lakosság háború alatti élelmezésének szemszögéből mutatja be az első világháborút.

Az időutazást segítő harctéri enteriőrök mellett ritka reklámplakátok, szöveges falragaszok, korabeli fotók, reklám- és propaganda-képeslapok, karikatúrák, uralkodók, hadvezérek és frontharcosok képével díszített porcelán asztali edények, a katonák egyszerű bádogcsajkája, a kereskedők számolócédulái idézik a hadigazdálkodás keserveit, a szükség szülte „reform"-táplálkozást.

A kiállítást május 31-ig lehet megtekinteni a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

Receptek

Végezetül, ha pedig mi is kipróbálnánk, hogy dédanyáink mit (t)ettek az ínséges időkben, leírok a könyvből három receptet, amit elkészíthetünk.


Töltött burgonya

Nyers héjazott burgonyát kivájunk (inkább kisebbek legyenek, mintsem nagyok). Csöpp födelét messünk egyik végéről. Megfőtt, ledarált, hagymás zsíron pirult tüdőt vagy sonkát vagy bármi maradék húst egy fél marék főtt rizzsel és 1 tojássárgájával, kis sóval és borssal összekeverve megtöltjük a kivájt üreget, ráhelyezzük a kis fedőt, és zsírral kent serpenyőbe téve a burgonyákat, azokra kis zsír- vagy vajdarabkákat és sót teszünk, és sütőben többszöri forgatás és rázás mellett szép pirosra sütjük. Tetszés szerint tűzálló tálba is tehetjük a burgonyát, azt sós tejföllel leöntjük és ropogósra sütjük, kis paprikát hintve a tetejére.

Kirántott egér

30 dkg lisztet, 1 tojást 4 fillérért (2dkg) élesztőt, negyed liter tejet, 3 dkg cukrot, 3 dkg zsírt medencében (kisvájdlingban) kanállal folyós tésztává verünk. Kelni hagyjuk és közben 7 dkg zsírt serpenyőben forróvá melegítünk. A megkelt tésztát evőkanalanként a forró zsírba csepegtetjük. Tálaláskor 3 dkg cukorral meghintjük.

Hadi babtorta

15 dkg száraz babot este beáztatunk hideg vízbe, s másnap puhára főzzük. Ha megfőtt, szitán minden létől lecsepegtetjük, s azután áttörjük. 4 tojássárgáját 15 dkg vaníliás cukorral habosra keverünk, hozzátesszük a babot, egy kis pohárka rumot, 1 kanál darát s a 4 tojás kemény habját. Jó tűznél, lassan sütjük, ha kihűlt, csokoládémázzal bevonjuk, s tetszés szerint díszítjük.

Fotó: Rácz Tünde