Konferencia a mohácsi csata hőseiért

A konferencián elsőként dr. Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára Örökségvédelem a nemzeti parkokban című előadásában Magyarország kultúrtörténeti örökségével kapcsolatos természetvédelmi feladatokról, célokról és fejlesztési lehetőségekről ejtett szót, külön kitérve a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság fenntartásában lévő létesítményekre.

Dr. Négyesi Lajos hadtörténész a mohácsi emlékhely értelmezése kapcsán beszélt a területen zajló kutatási munkálatok kezdeteiről, az elmúlt évtizedek régészeti feltárásainak eredményeiről, majd kitért az 1976-ban kialakított sírkert szimbólumokban gazdag kialakítására, a csatában elesett több ezer keresztény áldozat művészi ábrázolására. Négyesi Lajos emlékeztetett a korábbi évtizedek kutatásainak hiányosságaira is, ahogy fogalmazott: a kegyeleti és tudományos szempontokat nem szabad ütköztetni egymással, így szükséges lenne a ’70-es években elmaradt antropológiai és egyéb vizsgálatok lefolytatása az emlékhelyen található tömegsírok esetében is.

„Nagyon fontos, hogy a tudomány számára megtegyük azokat a lépéseket, amelyek előrébb viszik az összecsapás történetét, de a csata 500. évfordulójának az egész ország lakosságához kell szólnia. Olyan üzenetet kell a következő nyolc esztendőben közvetítenünk, amely megfogja az embereket. Úgy gondolom ennek érdekében ki kellene alakítani a területen egy olyan komplexumot, ami képes kifejezően megjeleníteni az 500 éves mohácsi csatát. Az emlékhely elsődleges funkciója a gyásztér kifejezése, hiszen itt vannak a tömegsírok, de közben továbbléptünk a csatatér megismerésében is. Ezért lenne fontos – hasonlóan más csataterekhez – egy olyan kilátópont kialakítása, amelyről be lehet látni a csatateret, tanösvény kialakítása, valamint működőképes zarándokút létrehozása" – fogalmazott Négyesi Lajos.

Dr. B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum történésze Ki a hunyó? A bűnbakkeresés historiográfiája című prezentációjában arról értekezett, hogy a XVI. századtól kezdve napjainkig az egyes társadalmi és politikai berendezkedések miként ítélték meg a mohácsi csatához vezető utat, a csata lefolyását, valamint kikhez kötötték a vereséghez vezető okokat. „Azt gondolom, hogy miután közel 500 éven keresztül teljesen egyértelmű, hogy a mohácsi csata vizsgálata egy olyan erősen átpolitizált szellemi térben zajlott, ami messzemenően befolyásolta a különböző történetírók munkásságát is, talán itt lenne az ideje, hogy a kerek évfordulóra valami politikamentes értelmezéssel álljunk elő" – hangsúlyozta.

A kutatások során a csatáról szóló összes beszámolót megvizsgáltuk és kigyűjtöttük a leírásokban – szemtanúk által is – említett környezeti indikációkat és földrajzi jellemzőket. Ezekből alakítottunk ki egy képet a terület XVI. századi földrajzi viszonyairól, ezen belül a vízrajzi jellemzőkről – mondta dr. Pap Norbert geográfus-történész. A Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Mohács-kutatócsoport egyik vezetője A mohácsi csatatáj: környezeti modellezés című előadásában úgy fogalmazott: a különböző történeti leírások alapján biztosra vehető, hogy Mohács és közvetlen környéke fontos szerepet játszott a csata előtti készülődésben. Elhangzott az is: a csata helyszínét együtt jelöli ki a mély, Duna menti mocsár és a síkságot keresztülszelő nagy árok találkozása. A csatára vonatkozó források utalásai alapján a küzdelem a beazonosított északnyugat-délkeleti irányú folyóvölgy mentén zajlott és ez az a hely, ahol a felek súlyos veszteségeket szenvedtek el.

Dr. Pap Norbert kérdésünkre elmondta: a túlélők által említett helyszínek, völgyek és árkok lokalizálása nagy lépés afelé, hogy a kutatók közelebb kerüljenek további tömegsírok megtalálásához. „Vannak olyan szemtanúk vagy XVI. századi utazók, akik leírják, hogy ezekben az árkokban van eltemetve a csatában elesettek nagy része. Az ő megtalálásukra a legjobb esélyt ez a bizonyos elhagyott, kiszáradt folyóvölgy biztosítja, hiszen természetes temetkezési helyként kínálkozott. Egy csatából menekült cseh úr beszámolója szerint ezekben az árkokban olyan sokan haltak meg, hogy az árok megtelt az elesettek holttesteivel. Maga az árok teljesen jól definiálható, de ez még mindig egy óriási terület" – fogalmazott a történész.

Ezt követően dr. Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze számolt be a „Mohács 500" kutatási projekt legújabb eredményeiről. „Szerintem minimum 4 négyzetkilométernyi területet kell átnéznünk, mi ennek az elején vagyunk. A területen, amelyet már átnéztünk, vannak leletkoncentrációk, ritkulások és vannak mentes területek is. A projekt célja, hogy behatároljuk hol van hadi lelet és hol nincs, mert ezáltal közelebb kerülünk a másfél órás csata döntő összecsapásának helyszínéhez is" – jelentette ki a régész, hozzátéve: előttük van még a csata utolsó mozzanatának feltérképezése is, amikor 5-6 ezer keresztény gyalogos összetömörült a területen, akiket végül a janicsárok puskatűzzel számoltak fel. „Ez a falunyomtól északra kellett, hogy megtörténjen, a leletsűrűsödés majd választ fog adni erre a kérdésre is. A kutatásokat decemberben is folytatjuk, akkor egyrészt a falunyomtól északra, illetve keletre fogunk haladni, kíváncsiak vagyunk, hogy folytatódik e a lövedékek megoszlása" – mondta kérdésünkre dr. Bertók Gábor.

A nap folyamán az érdeklődők további előadásokat hallhattak a mohácsi csata résztvevőiről készülő adatbázisról, a csatavesztést követő népi ellenállásról, valamint a csatavesztés emlékezetéről.

Fotó: Snoj Péter