Könyvbemutató Nagyváradon, az I. Partiumi Nemzetközi Könyvvásáron

A történésszel Szakács Árpád, a könyvvásár főszervezője beszélgetett a Trianon, honvédség, háború, sport, illetve az Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették című könyveiről.
A szerző kifejtette: alig van olyan intézménye a két világháború közti magyar intézményrendszernek, amelyet annyi támadás érte 1945 után – egészen napjainkig -, mint a csendőrség. Véleménye szerint ennek legfőbb oka a csendőrségnek a zsidóság deportálásában való szerepvállalása, illetve az a tény, hogy a szervezet nem volt átállítható a kommunista diktatúra oldalára.

Szakály Sándor véleménye szerint a csendőrség egy európai színvonalú testület volt, a kontinens egyik legfelkészültebb bűnüldöző és rendfenntartó szervezete, és az sem véletlen – fűzte hozzá -, hogy több európai országban napjainkban is működik csendőrség.

A királyi csendőrség történetét feldolgozó kiadvány a szervezet munkáját hétköznapi tevékenységén keresztül, falvakban megtörtént események alapján is bemutatja jegyzőkönyvek adatai alapján.
Ezekből a történetekből kiderül: a csendőrnek bizonyos esetekben kötelessége volt fegyvert használni, és ha erre sor került, akkor nem őt vonták felelősségre, hanem „azt, aki a törvény őrére támadt."
A hallgatóság soraiból érkező kérdésekre adott válaszokból azt is megtudhatták a résztvevők, hogy komoly életpálya volt csendőrnek lenni mind erkölcsileg, mind anyagilag. Szakály Sándor véleménye szerint ennek szerepe volt a korrupció visszaszorításában is.

A testületnek Trianon előtt tagjai lehettek – és voltak is – az ország területén élő nemzetiségek is. Nem a származás számított, hanem a felkészültség – szögezte le, hozzátéve, hogy a hozzáférhető dokumentumok tanúsítják az állomány tagjainak magas képzettségét és szerteágazó nyelvtudását.

Fotó: Czeglédi Zsolt (MTI)