Kutatva oktatók
Szöveg: Tőrös István | 2015. március 16. 9:27A Nemzeti Közszolgálati Egyetem folyosójának falára nemrég egy új tábla került: Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar. Az új dékán régi ismerősünk, hiszen Tálas Péter számos katonapolitikai kérdésben segítette eligazodni magazinunk olvasóit.
Egy új oktatói szervezet létrehozásánál az első lépés mindenképpen a célok meghatározása. Milyen igények kielégítését célozta meg az NKE új karának oktatói gárdája?
A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar abból a megfontolásból jött létre, hogy a magyar közszolgálat számos területén vannak olyan szervezeti egységek, ahova olyan szakértők, hivatalnokok, közalkalmazottak kellenek, akik a külső kapcsolatokkal foglalkoznak. Ez két szempontból is nagyon fontos. Először azért, mert minden minisztériumnak van külkapcsolati osztálya, a főhatóságoknak is vannak külső kapcsolatai, a „külföld" tehát a magyar állam működését ezeken a munkatársakon keresztül méri le, ezért oda szakértők kellenek. Olyan képzett emberek, akik nemcsak a magyar állam működésével, hanem a külső környezet mozgásával, intézményeivel is teljesen tisztában vannak.
A másik fontos ok: ők tulajdonképpen a magyar állam érdekeit érvényesítik és képviselik a gyakorlatban. Munkájuk minőségén nagyon sok múlik, tőlük is függ, hogy mennyire lesz sikeres a magyar érdekérvényesítés a külvilágban, és ez olyan speciális szaktudást igényel, amely eltér azoktól az ismeretektől, amelyekkel rendelkeznek. Ők lesznek azok, akik a magyar állam és államszervezet belső működését irányítják, egyben érdekeinket képviselik külföldön. Döntően ezért jött létre a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar február elsején.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem szempontjából pedig azért fontos az új szervezeti egység, mert ez az első olyan kar, amelyet az egyetem maga hozott létre. Korábban három nagy egységből alakult meg: a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemből, a Rendőrtiszti Főiskolából és a Corvinus Egyetem Államigazgatási Karából. Úgy gondolom, hogy az új kar létrehozása nagy eredmény a fiatal, 2012-ben alapított egyetem számára.
A karon belül milyen szervezeti egységeknél folyik majd az oktatás?
A Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkássága közismert, de a „Kína-központ" az olvasóink számára is újdonságnak számít. Ez a két egység hogyan tudja segíteni a bevezetőben meghatározott célokat?
A Stratégiai Védelmi Kutató Központ alapvetően biztonság- és védelempolitikai kutatásokat folytat, de már jó néhány éve próbálunk nyitni: például van olyan kollégánk, aki a közigazgatás stratégiai kérdéseivel foglalkozik. Szeretnénk azt is elérni, hogy ne csak a közigazgatásban, valamint a biztonság- és védelempolitikában, hanem a rendészettudományban is kiválasszuk azokat a területeket, amelyek kimondottan stratégiai jellegűek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Stratégiai Védelmi Kutató Központ alapvetően új szemlélettel, rendszerszinten próbálja meg belehelyezni a különböző eseményeket a stratégiai folyamatokba. A tájékoztatók, háttérbeszélgetések és felkészítések során tapasztaltuk, hogy a minisztériumok, főhatóságok munkatársait annyi információ éri, hogy jól jön nekik egy-egy olyan hosszú távú folyamatnak a bemutatása, amelyhez kapcsolni tudják saját részismereteiket. Az információknak van egy olyan mennyisége, amikor az ember már nem látja a fától az erdőt, és mi az erdőt szeretnénk megmutatni.
Legnagyobb sikereink, legizgalmasabb feladataink egyébként akkor voltak, amikor a Honvédelmi Minisztérium különböző főosztályaival dolgoztunk együtt, és a közös munka során a mi stratégiai szemléletünket összekapcsoltuk az ottani szakemberek ismereteivel. Megítélésem szerint a biztonság- és védelempolitikai szak bővülni fog: a stratégiailag kulcsfontosságú klíma-, energia- és kiberbiztonsági kérdésekkel is foglalkoznunk kell a jövőben. Úgy kell felvérteznünk hallgatóinkat, hogy ne csak a mindennapokban legyenek majd képesek jól elvégezni a munkájukat, hanem lássák a helyüket és szerepüket stratégiai szinten is. Ők tudják majd tolmácsolni, érzékeltetni a hatóságokkal azokat a folyamatokat, amelyekre érdemes odafigyelni. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor nagyon büszke leszek az új karra. A „Kína-központ" egy unikális központ, hiszen Kína kulcsfontosságú szereplője lesz a jövőnek. Már most is nagy az érdeklődés hallgatóink körében a kínai kultúrával, az államapparátussal, a gazdasággal kapcsolatban, ezért a modern sinológiát hozzuk be az egyetemre, de nyelvet és társadalomtörténetet is oktatunk, az állam működését tanítjuk. Úgy gondoljuk, lesz akkora igény jól képzett szakemberekre a Kínával fenntartott magyar és európai kapcsolatok területén, hogy akik erre szakosodnak, azok jó munkahelyeket találnak majd az ázsiai ország nagysága és intenzív, szerteágazó kapcsolatrendszere miatt.
Visszatérve az új kar feladataira: a hazai államapparátus igényeinek kiszolgálása mellett reméljük, tudunk olyan képzést adni, amely lehetővé teszi a magyar szakembereknek, hogy sikeresen találjanak munkát a különböző európai intézményekben is. A közelmúltban volt egy EU-karriernap, ahol elmondták: a 28 tagállamból nagyon sokan jelentkeznek a különböző uniós szervezetekben, intézményekben végzendő munkára, s mi azt szeretnénk, hogy a magyarok is sikeresek legyenek a versenyben. Már csak azért is, mert ahol magyar munkatársai vannak egy európai szervezetnek, ott differenciáltabban tudnak foglalkozni a magyar dolgokkal, jobban lehet képviselni a magyar ügyeket.
Érintettük már a végzős hallgatók lehetőségeit akár Magyarországon, akár a nagyvilágban. Hova lehet majd bekopogni az itt szerzett diplomával?
Mivel nincs a magyar diplomáciának kijelölt oktatási intézménye, igyekszünk felkészülni arra, hogy ha a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek ilyen feladatot szabnak a jövőben, erre a területre is kiterjesszük képzésünket. Nem szoktam tiltakozni, amikor az egyetem vezetése azt mondja, hogy itt alapvetően a jövő diplomatáinak képzése is folyik. Mert ma a diplomácia nem kizárólag a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumon keresztül valósul meg. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy minden szakminisztérium, amely kapcsolatot tart az európai intézményekkel, küld oda többek között attasékat, egészségügyi, mezőgazdasági és más képviselőket. Ők is a magyar diplomácia részei, még ha nem is a szó klasszikus értelmében. Alapvetően azt kell látni, hogy mi döntően a különböző minisztériumok, főhatóságok, intézmények külkapcsolati egységei, igazgatóságai számára fogunk szakembereket képezni. Lehet, hogy ezek a fiatal szakemberek először „csak" külkapcsolati referensek lesznek, akik kapnak bizonyos területeket, de azért tudjuk jól, hogy ezekből a fiatalokból lesznek az elkövetkezendő idők közép- és felső vezetői is, néhányan pedig feltehetően diplomatakarriert is befutnak majd.
A kar működésének hatékonysága érdekében első lépésként megkeressük azon intézményeket, szervezeteket, amelyek számára szakembereket képzünk, hogy megtudjuk, milyen tudásportfóliót várnak tőlünk. Az államapparátusba történő bekerülés után elég hosszú idő telik el, amíg megtanulja valaki, hogy miként működik egy minisztérium vagy főhatóság. Ezért a közszolgálati igényeknek megfelelően alakítjuk ki a tananyagot, egyúttal a legaktuálisabb és az elhelyezkedésüket elősegítő információkat adjuk át nekik. Ez egyrészt elméleti, de – amit én nagyon fontosnak tartok – gyakorlati tudást is jelent. Ezért oktatásunkat nagyon erősen gyakorlati jellegűvé kívánom tenni, szeretném, ha hallgatóink sok szemináriumon vennének részt.
Azt remélem, hogy a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar a szó nemes értelmében elit jellegű képzést fog adni: kis kar vagyunk, itt nem tömegképzés lesz. Ahhoz, hogy végzőseink sikeresen tudjanak munkát találni és gyorsan beilleszkedjenek a munkahelyükre, az egyik legfontosabb dolog a személyre szabott oktatás. Tehát megpróbáljuk kideríteni a hallgatókról már az első, második évben, hogy nekik melyik terület tetszik leginkább, mivel kívánnak foglalkozni a jövőben, és mi ezt milyen egyénre szóló szakmai programmal tudjuk elősegíteni. Ebben vannak már tapasztalataink és eszközeink, például a gyakornoki rendszer. Mindenkinek el kell töltenie bizonyos időt a különböző minisztériumokban, főhatóságoknál, hogy megismerjék az adott szervezet munkáját. Bízom benne, hogy a gyakornoki időszak összehozza a munkavállalót az alkalmazóval, és ha már van ilyen kontaktus, sokkal nagyobb esélye lesz az elhelyezkedésnek.
Fotó: Dévényi Veronika, Galovtsik Gábor, Rácz Tünde és Tóth László
Forrás: Magyar Honvéd 2015. március